Oldal 26 [26]
24 e Néprajz és muzeológia
dést Jancsó Benedeknek - akkor még fővárosi gimnáziumi tanárnak - a Föva¬
rosi Lapok hasábjain a Néprajzi Társaság első közgyűlése alkalmából a szak
helyzetéről írt áttekintése. A század közepének népköltészeti gyűjtőómunkáját
ismertetve, a mentés - a tizenkettedik óra — utolsó pillanatát is megemlítve,
így fogalmazott: , [dővel azonban az ethnographia mint tudomány is ismere¬
tes lett hazánkban, sőt készen pattant ki egy tudós fejéből, mint Minerva egy¬
kor Jupiteréből. 1876-ban jelent meg Hunfalvy Pálnak Magyarország ethnographia¬
ja című műve, jóformán minden más tudományos előzmény nélkül. A mit
a nyelvtudomány, történelem, statisztika, antropológia addig erre vonatkozó¬
an adalékot szolgáltatott, azt egy rendszeres tudománnyá építette fel e köny¬
vében Hunfalvy. Megcsinálta a keretet, összeszerkesztette az egésznek struc¬
turáját s örökül hagyta egy fiatalabb generációnak, hogy azt kiegészítse, kibő¬
vítse, átalakítsa és fejlessze a haladó tudomány elvei szerint és eszközei
segítségével."
A Magyarország ethnographiája három részre tagolódik. Egy aránylag rövid,
de jelentős elméleti bevezetőből, valamint két nagy néptörténeti összegzésből
áll. Hunfalvy előbb , a magyar és erdélyi föld" területén egykor, a magyarok
bejövetele előtti népek történetét foglalja össze, majd nyelvenként sorra veszi
a magyarok megtelepedése után ide beköltözött s itt élő népeket. A magyarok¬
kal kezdi - származásukkal, történetükkel, a beolvadt néptöredékekkel és jelen
mivoltukkal foglalkozik —, folytatja a németekkel, a szläavokkal - elöbb a szlo¬
vákok, lengyelek, majd a szerbek, horvátok jönnek —, ezt követően öt fejezetet
szentel a romanoknak (rumanoknak), végül kitér a cigányokra, örményekre,
zsidókra. Az imént méltatóitól idézett néprajzi jellegű tudományos kérdései
ebben a munkában öltenek alakot, általában az első kifejtésben, vagy összeg¬
ző, letisztult kutatási eredményként. Ez utóbbi áll a később legnagyobb vitát
kiváltó magyarok eredetének kérdésére, aminek első megfogalmazását már
1864-ben közreadta a Budapesti Szemlében. A hivatkozott kritikai szemlélet át¬
hatja az egész művet. A már említett magyar és román kérdés mellett bőven
kijut belőle a népvándorláskori népek nyelvét, a székelyek vélt hun származá¬
sát illető téves nézeteknek. Az egykori kunok magyar nyelvűségét bizonyga¬
tó felfogást (Jerney János) pl. azért tartja , valóságos gyermekességnek", mert
az abból ered, hogy a , világhistóriában nagyobb helyet [akarunk] szerezni
a magyar névnek”.”
A Jancsó Benedek: A Magyarországi Néprajzi Társaság. (Megnyitó közgyűlés alkalmával.)
Fővárosi Lapok, 1899. okt. 27. 1-3., újraközli: Néprajzi Hírek 18 (1989) 1-3. sz. 39-43., id.:
40-41.
2 Hunfalvy 1876: i. m. 408.