Oldal 23 [23]
Nemzeti diskurzus és néprajz + 21
vagy egyértelműnek vett) politikai céljaival. , Ő gyújtotta meg számunkra —
fogalmazott - az igazság fáklyáját; kövessük azt és nem fogunk tévedni a né¬
pélet roppant térein a népvizsgálat roppant homályában. Az ő sokoldalú tu¬
dásának fényénél világos áttekintést nyerhetünk munkakörünk fölött s nem
fogunk egyes jelenségekből álelméleteket koholni s idegen hypothesiseket
kritika nélkül elfogadni. Ő a nemzeti hagyományok tanának terén is megtör¬
te ahagyomány alaptalan tekintélyét és megtanított minket elfogulatlan tár¬
gyilagossággal kutatni a népélet törvényeit. A nemzeti hiúság gyarló álnym¬
busát elhalványította az igazság gloriájával és mindinkább hódít az a meggyő¬
ződés, hogy a legszebb dicsőség az igazság s hogy a tiszta való tények
tanusága sehol sem ellenkezik a mi jogos nemzeti érdekeinkkel és helyes aspi¬
racióinkkal.""?
A Hunfalvy-ünnepély minden ceremoniális kelléke, az előadások tisztelgő
hangvétele a nagy ember - , nagymester" — megbecsülését szolgálja a megfo¬
galmazott gondolatokkal épp úgy, mint az esemény rituális mivoltában. Ez
a tiszteletadás a néprajz képviselői részéről elsősorban a tudományszak ön¬
meghatározása, elismertetése folyamatába illeszkedik, ezeket szolgálja. Az
esemény hasonlatos Toldy Ferenc 50 éves munkásságának 1871-ben rendezett
jubileumához. A hasonlóság a két fél évszázados jubileum megtartásán túl
elsősorban abban mutatkozik meg, hogy mindkettőjüket mint egy tudomány
alapító tekintélyét méltatták. Dávidházi Péter Toldyról írt érzékeny elemzése
nyomán úgy is lehet fogalmazni, hogy a szellemi nagyság példaadása előtti
tisztelgés a nemzeti tudomány önmeghatározását egy sajátos alapító mítosz¬
szal szolgálja. A Toldyt köszöntő beszédekben - mint irja - „mär közmegegye¬
zésként jelenik meg a magyar irodalomtörténet-írás tőle való eredeztetése". Ez
is része , egy keletkező tudományos műfaj közösségi szabályrendszerének"."
Hunfalvyt a néprajz művelői szintén a szak megalapítójának, , atyamesteré¬
nek" tekintették, az ünnepély családias jellegét is azért hangsúlyozták, mert
- mint Herrmann nekrolögjaban is megfogalmazta - „büszken tekintettük
magunkat családjának". Halálával ezért lett , a mi társaságunk [...] az ő árvá¬
ja", s ezért érzik leginkább ők, özvegye után leginkább , csüggedve a pótolha¬
tatlan veszteséget". Mindez nem csupán az alkalom szülte retorika kérdése.
A viszonylag fiatal, szerepét s tudományos feladatát kereső szak képviselői
2 Herrmann: i. m. 384.
3 Dávidházi Péter: Egy nemzeti tudomány születése. Toldy Ferenc a magyar irodalomtörténetben.
Bp., 2004. 39., 40.
4 H.A.: Hunfalvy Pal, 1810-1891. Ethnographia 2 (1891) 375-376. Az ’atya’ metafora jelenteset
Dávidházi mesterien elemzi, i. m. 40-42. Lásd még a szerző érvelését, hogy a tudományos
jellegű események tartalmának jelentése nem független attól, ami ugyanott történt; 47.