Oldal 23 [23]
OCR
Nemzeti diskurzus és néprajz + 21 vagy egyértelműnek vett) politikai céljaival. , Ő gyújtotta meg számunkra — fogalmazott - az igazság fáklyáját; kövessük azt és nem fogunk tévedni a népélet roppant térein a népvizsgálat roppant homályában. Az ő sokoldalú tudásának fényénél világos áttekintést nyerhetünk munkakörünk fölött s nem fogunk egyes jelenségekből álelméleteket koholni s idegen hypothesiseket kritika nélkül elfogadni. Ő a nemzeti hagyományok tanának terén is megtörte ahagyomány alaptalan tekintélyét és megtanított minket elfogulatlan tárgyilagossággal kutatni a népélet törvényeit. A nemzeti hiúság gyarló álnymbusát elhalványította az igazság gloriájával és mindinkább hódít az a meggyőződés, hogy a legszebb dicsőség az igazság s hogy a tiszta való tények tanusága sehol sem ellenkezik a mi jogos nemzeti érdekeinkkel és helyes aspiracióinkkal.""? A Hunfalvy-ünnepély minden ceremoniális kelléke, az előadások tisztelgő hangvétele a nagy ember - , nagymester" — megbecsülését szolgálja a megfogalmazott gondolatokkal épp úgy, mint az esemény rituális mivoltában. Ez a tiszteletadás a néprajz képviselői részéről elsősorban a tudományszak önmeghatározása, elismertetése folyamatába illeszkedik, ezeket szolgálja. Az esemény hasonlatos Toldy Ferenc 50 éves munkásságának 1871-ben rendezett jubileumához. A hasonlóság a két fél évszázados jubileum megtartásán túl elsősorban abban mutatkozik meg, hogy mindkettőjüket mint egy tudomány alapító tekintélyét méltatták. Dávidházi Péter Toldyról írt érzékeny elemzése nyomán úgy is lehet fogalmazni, hogy a szellemi nagyság példaadása előtti tisztelgés a nemzeti tudomány önmeghatározását egy sajátos alapító mítoszszal szolgálja. A Toldyt köszöntő beszédekben - mint irja - „mär közmegegyezésként jelenik meg a magyar irodalomtörténet-írás tőle való eredeztetése". Ez is része , egy keletkező tudományos műfaj közösségi szabályrendszerének"." Hunfalvyt a néprajz művelői szintén a szak megalapítójának, , atyamesterének" tekintették, az ünnepély családias jellegét is azért hangsúlyozták, mert - mint Herrmann nekrolögjaban is megfogalmazta - „büszken tekintettük magunkat családjának". Halálával ezért lett , a mi társaságunk [...] az ő árvája", s ezért érzik leginkább ők, özvegye után leginkább , csüggedve a pótolhatatlan veszteséget". Mindez nem csupán az alkalom szülte retorika kérdése. A viszonylag fiatal, szerepét s tudományos feladatát kereső szak képviselői 2 Herrmann: i. m. 384. 3 Dávidházi Péter: Egy nemzeti tudomány születése. Toldy Ferenc a magyar irodalomtörténetben. Bp., 2004. 39., 40. 4 H.A.: Hunfalvy Pal, 1810-1891. Ethnographia 2 (1891) 375-376. Az ’atya’ metafora jelenteset Dávidházi mesterien elemzi, i. m. 40-42. Lásd még a szerző érvelését, hogy a tudományos jellegű események tartalmának jelentése nem független attól, ami ugyanott történt; 47.
