Seite 28 [28]
26 ÁRANY ZSUZSANNA
5 CSALÓK ÉS PRÓFÉTÁK" A FIGYELŐ ROVATBAN
Tanulmányom záró szakaszában azon portrék és kritikák csoportjával foglal¬
kozom, melyekben egy-egy alkotó életútjának az ismertetése vagy épp egy szín¬
darab, könyv elemzése révén kerül terítékre az újgnózis ügye. Miután főként
kritikákról van szó, ezek a szövegek a Nyugat vonatkozó rovatában, azaz a Figyelő¬
ben kaptak helyet. Laczkó Géza Csalók és próféták című recenziója az egyik,
mely foglalkozik az újgnózissal kapcsolatos kérdésekkel, köztük konkrétan az
okkultizmust, a teozófiát és az antropozófiát említve. Laczkó címadása előre¬
vetíti az újgnosztikus jelenségek erős kritikáját, melyhez az apropót Maurice
Maeterlinck A nagy titok című kötete szolgáltatja; a munka egyébként 1922-ben
látott napvilágot a Kultúra Könyvkiadó és Nyomda Rt. gondozásában, Rózsa
Géza fordításában.
Laczkó hosszabb eszmetörténeti áttekintéssel indítja könyvkritikáját, melynek
csak az utolsó bekezdésében említi Maeterlinck nevét. A magyar szerző össze¬
foglalása főként a belga származású, francia nyelvű író gondolatait közvetíti, s teszi
mindezt az egyetértés hangján. Elemzi vallás és tudomány fogalmainak alakulá¬
sát — amivel Maeterlinck a kötetben behatóbban is foglalkozik —, valamint a kettő
egymáshoz való viszonyát az elmúlt évszázadok során. , A theológia a szemináriu¬
mokba szorult, a metafizika megtébolyodott s a spekulatív szellemnek az anyagias
tudományból kiszorult tudományos eszmeboncolására a szépirodalom tette rá
a kezét" — állapítja meg, majd hozzáteszi:
»A spekulativ szellem vagy filozófiai gondolkodás aztán segített magán, mint az egysejtű
állat, egyszerűen kettéoszlott. Az egyik fele — már új egyed — elúszott az irodalom vizein
Zaratbustra és Dionysos távoli tájai felé, a másik meg áttért az anyagiasság vallására,
felvette a társadalomtudomány nevet s megszülte a napóleoni szerepre duzzadt porontyát,
a materializmust" (Laczkó, 1922, p. 553).
A materializmus tombolása aztán újra életre hívta a spiritualitás iránti igényt, ám
— ahogyan azt Laczkó is hangsúlyozza — az ellenhatásként megjelenő okkultizmus
inkább , sokféle történeti, spekulatív, gyakorlati lélekbúvárlás" lett, de mindez
egészen más módon, mint látjuk azt a pszichológia tudományának fejlődésénél.
Az említett irányvonalak , mindegyikének közös alapja a lélek halhatatlanságába,
a földöntúli életbe, a lélek elsődlegességébe és mindenhatóságába vetett hit"
(Laczkó, 1922, p. 553). Az ókori hagyomány éles ellentétben áll mindezzel — mégha
arra is hivatkoznak sokszor —, hiszen (ismét Laczkót idézve) , a régi primitív nagy
vallások, az indiaiak s az egyiptomi, nyíltan, mindenki számára, exoterikusan
tanították az itt bizonytalanul körvonalazott elveket, mégpedig bámulatosan
egybehangzó szavakkal" (Laczkó, 1922, p. 553). Mindezek alapján a Nyugat kri¬