„nem rejtenek »titkokat«. De a nezöpontjäban annyi bölcsesség lakik — és oly kevés rög¬
eszme —, amennyi bumor; [...] Legszebb válasza a sok közül, hogy milyen a snem ismert
tartomany«, a túlnan, a túlvilág: olyan, amilyennek csak szeretnéd! Rajtad áll, embernek
fia, te szegény balálra ítélt, hogy átlépve mit találsz — találsz-e egyáltalán bármit is.
Az evangéliumokkal szólva: mindenkinek bite szerint adatik. Karinthyval szólva: az szent
bumorba áztatott fantázia nevében!"
Egy másik, a Nyugat folyóiratban gyakran publikáló szerző, Harsányi Zsolt Jack
Londonréól írt szövegében szintén felbukkan a kérdéskör, méghozzá az amerikai
író édesapjával kapcsolatban. Az író ugyanis London életútját beszéli el, folyama¬
tosan párhuzamba állítva azt egy elképzelt magyar író létlehetőségeivel,
érzékeltetvén: a , magyar ugaron" sokkal könnyebb egy tehetségnek elkallödni,
mint a jenkik földjén. Jack London apja korán özvegyen maradt, sok árvával és
jókora hozománnyal. Bánatában spiritiszta szeánszokra kezdett járni, ahol — ahogy
azt Harsányi könnyedebb stílusú írásában összefoglalja — , megismerkedett egy
Flora Weldmann nevű lánnyal, Ohio egyik alapítójának jómódú unokájával és
addig idézte elholt felesége szellemét, amíg ezt a lányt elvette. Csak polgári eskü¬
vővel, mert felekezeten kívüliek voltak mind a ketten" (Harsányi, 1925, p. 549)
Harsányi nemhogy szkeptikus a spiritizmussal kapcsolatban, hanem egyene¬
sen szemfényvesztő hókuszpókusznak tartja, s mind London apját, mind mosto¬
haanyját voltaképp ideggyengének és személyiségzavarosnak bélyegzi. Míg a férfit
naivnak és betegesnek nevezi, az asszonyt babonásnak és alacsony intelligenciájúnak,
sőt azt is megállapítja róla, hogy , valami súlyos terheltséget hord magában ; illetve
azért lett spiritiszta, mert ,a szellemektől akarta megtudni az akkoriban ott is
nagyon divatos lutri nyerőszámait" (Harsányi, 1925, p. 549). Miután férje — aki
szintén élvezte mind a lutrit, mind a ,,szellemfaggatast” — mindebben partnere
volt, mire Jack London tízéves lett, a család kellőképpen elszegényedett. Sokáig
épp az író kétkezi munkájából éltek, aki már gyerekfejjel mostohábbnál mostohább
körülmények között kényszerült dolgozni. Mindezek után nem lehetett véletlen,
hogy egész életében , materialista volt testestiil-lelkestiil, minden metafizikanak
indulatos ellensége , aki ,egész világát a tények könyörtelen vegyi és matematikai
viszonyára alapította." Elve volt: ,nem félni a valóság farkasszemétől és tényeket
csak tényekre építeni" (Harsányi, 1925, p. 563).