Seite 28 [28]
OCR
26 ÁRANY ZSUZSANNA 5 CSALÓK ÉS PRÓFÉTÁK" A FIGYELŐ ROVATBAN Tanulmányom záró szakaszában azon portrék és kritikák csoportjával foglalkozom, melyekben egy-egy alkotó életútjának az ismertetése vagy épp egy színdarab, könyv elemzése révén kerül terítékre az újgnózis ügye. Miután főként kritikákról van szó, ezek a szövegek a Nyugat vonatkozó rovatában, azaz a Figyelőben kaptak helyet. Laczkó Géza Csalók és próféták című recenziója az egyik, mely foglalkozik az újgnózissal kapcsolatos kérdésekkel, köztük konkrétan az okkultizmust, a teozófiát és az antropozófiát említve. Laczkó címadása előrevetíti az újgnosztikus jelenségek erős kritikáját, melyhez az apropót Maurice Maeterlinck A nagy titok című kötete szolgáltatja; a munka egyébként 1922-ben látott napvilágot a Kultúra Könyvkiadó és Nyomda Rt. gondozásában, Rózsa Géza fordításában. Laczkó hosszabb eszmetörténeti áttekintéssel indítja könyvkritikáját, melynek csak az utolsó bekezdésében említi Maeterlinck nevét. A magyar szerző összefoglalása főként a belga származású, francia nyelvű író gondolatait közvetíti, s teszi mindezt az egyetértés hangján. Elemzi vallás és tudomány fogalmainak alakulását — amivel Maeterlinck a kötetben behatóbban is foglalkozik —, valamint a kettő egymáshoz való viszonyát az elmúlt évszázadok során. , A theológia a szemináriumokba szorult, a metafizika megtébolyodott s a spekulatív szellemnek az anyagias tudományból kiszorult tudományos eszmeboncolására a szépirodalom tette rá a kezét" — állapítja meg, majd hozzáteszi: »A spekulativ szellem vagy filozófiai gondolkodás aztán segített magán, mint az egysejtű állat, egyszerűen kettéoszlott. Az egyik fele — már új egyed — elúszott az irodalom vizein Zaratbustra és Dionysos távoli tájai felé, a másik meg áttért az anyagiasság vallására, felvette a társadalomtudomány nevet s megszülte a napóleoni szerepre duzzadt porontyát, a materializmust" (Laczkó, 1922, p. 553). A materializmus tombolása aztán újra életre hívta a spiritualitás iránti igényt, ám — ahogyan azt Laczkó is hangsúlyozza — az ellenhatásként megjelenő okkultizmus inkább , sokféle történeti, spekulatív, gyakorlati lélekbúvárlás" lett, de mindez egészen más módon, mint látjuk azt a pszichológia tudományának fejlődésénél. Az említett irányvonalak , mindegyikének közös alapja a lélek halhatatlanságába, a földöntúli életbe, a lélek elsődlegességébe és mindenhatóságába vetett hit" (Laczkó, 1922, p. 553). Az ókori hagyomány éles ellentétben áll mindezzel — mégha arra is hivatkoznak sokszor —, hiszen (ismét Laczkót idézve) , a régi primitív nagy vallások, az indiaiak s az egyiptomi, nyíltan, mindenki számára, exoterikusan tanították az itt bizonytalanul körvonalazott elveket, mégpedig bámulatosan egybehangzó szavakkal" (Laczkó, 1922, p. 553). Mindezek alapján a Nyugat kri
