Oldal 44 [44]
42 | I.ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK
Domokosné (1947), így a csoportmunka mint közvetett pedagógiai ráhatás fon¬
tosságát is hangsúlyozta.
1966-tól megindultak azok a csoportkutatások a pedagógia területén, ame¬
lyek felhívták a figyelmet a csoportmunka alkalmazására, annak hatékonysá¬
gára és természetesen ellentmondásaira is (Buzás 1966; Bábosik - M. Nádasi
1975; Bábosik 1982).
Pedagógiai csoportoknál a csoport kialakítása és alakulása során az elsajátí¬
tandó tananyag szempontjai dominánsak, és ezek határozzák meg a kiscsopor¬
tok szervezését. Természetesen a nevelési szituációkban nagyon sok olyan hely¬
zet kínálkozik, amely alternatív beavatkozásokat kíván meg a pedagógustól, de
kutatásokból (Klement, 2014) tudjuk, hogy ezek kevésbé jellemzik a pedagógu¬
sok tevékenységrendszerét. A szociálpedagógus által szervezett csoportoknál a
téma és a cél fogja össze a csoportot, és annak működése során az abban rejlő
lehetőségek (szociális kontroll, normaképzés) miatt alakul ki az a sajátosság,
amely jellemzi a csoportot. (Hadnagy 2001) A csoport alakulásnál fontos a he¬
terogenitás-homogenitás kérdése, amelyet a pedagógia az oktatási folyamatban
a feladat köré szerveződött csoportoknál úgy értelmez, hogy intellektusban,
érdeklődésben, tanulmányi eredményben homogenitást vagy éppen eltérést
mutatnak-e a tagok. A szociális csoportnál is nagyon fontos a homogenitás, il¬
letve heterogenitás kérdése, de inkább a társadalomban elfoglalt hely, szocio¬
kulturális sajátosságok szempontjából nyer értelmet ez a dichotómia (Toseland
és Rivas 1984). A pedagógiai csoportok további fontos kérdése az egységesség
és a differenciáltság. M. Nádasi az egységességet és differenciáltságot három
szinten vizsgálja, amely nagyon sok párhuzamot mutat a szociális csoportmun¬
kával. Egyrészt a jelenséggel kapcsolatban az iskolarendszer szintjén történő
vizsgálata során arról ír, hogy mennyire egységesít vagy differenciál maga az
iskola egy településen. Másrészt beszél az egységesség és differenciáltság kér¬
déséről a gyermekek osztályba sorolásának szintjén. Harmadrészt az oktatási
folyamat szintjén is vizsgálja ezt a kérdéskört. Az ,egységességről mint az okta¬
tott gyermekek számára biztosított megegyező tanulási feltételekről" szól, míg
a differenciáltságon az eltérő, tanulói sajátosságokra odafigyelő tanulási feltéte¬
lek biztosítását érti (M. Nádasi 1986).
Számunkra a pedagógia folyamatból az eltérő tanulói sajátosságokra irányu¬
ló figyelem nagyon releváns. A szociális csoportmunka jelenségei között tartjuk
számon az egyetemesség-különbözőséget, amely arról szól, hogy a csoportba
került egyének első tapasztalatai közé tartozik annak megélése, hogy egymás¬
hoz viszonyítva mennyire hasonlóak vagy eltérőek. A szociális csoportban
meg lehet mutatkozni a többiektől eltérő, vagy azokkal nagyon is megegyező
személyként. Itt nem a tekintélyszemélynek - pedagógus - való megfelelésről