Oldal 44 [44]
OCR
42 | I.ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK Domokosné (1947), így a csoportmunka mint közvetett pedagógiai ráhatás fontosságát is hangsúlyozta. 1966-tól megindultak azok a csoportkutatások a pedagógia területén, amelyek felhívták a figyelmet a csoportmunka alkalmazására, annak hatékonyságára és természetesen ellentmondásaira is (Buzás 1966; Bábosik - M. Nádasi 1975; Bábosik 1982). Pedagógiai csoportoknál a csoport kialakítása és alakulása során az elsajátítandó tananyag szempontjai dominánsak, és ezek határozzák meg a kiscsoportok szervezését. Természetesen a nevelési szituációkban nagyon sok olyan helyzet kínálkozik, amely alternatív beavatkozásokat kíván meg a pedagógustól, de kutatásokból (Klement, 2014) tudjuk, hogy ezek kevésbé jellemzik a pedagógusok tevékenységrendszerét. A szociálpedagógus által szervezett csoportoknál a téma és a cél fogja össze a csoportot, és annak működése során az abban rejlő lehetőségek (szociális kontroll, normaképzés) miatt alakul ki az a sajátosság, amely jellemzi a csoportot. (Hadnagy 2001) A csoport alakulásnál fontos a heterogenitás-homogenitás kérdése, amelyet a pedagógia az oktatási folyamatban a feladat köré szerveződött csoportoknál úgy értelmez, hogy intellektusban, érdeklődésben, tanulmányi eredményben homogenitást vagy éppen eltérést mutatnak-e a tagok. A szociális csoportnál is nagyon fontos a homogenitás, illetve heterogenitás kérdése, de inkább a társadalomban elfoglalt hely, szociokulturális sajátosságok szempontjából nyer értelmet ez a dichotómia (Toseland és Rivas 1984). A pedagógiai csoportok további fontos kérdése az egységesség és a differenciáltság. M. Nádasi az egységességet és differenciáltságot három szinten vizsgálja, amely nagyon sok párhuzamot mutat a szociális csoportmunkával. Egyrészt a jelenséggel kapcsolatban az iskolarendszer szintjén történő vizsgálata során arról ír, hogy mennyire egységesít vagy differenciál maga az iskola egy településen. Másrészt beszél az egységesség és differenciáltság kérdéséről a gyermekek osztályba sorolásának szintjén. Harmadrészt az oktatási folyamat szintjén is vizsgálja ezt a kérdéskört. Az ,egységességről mint az oktatott gyermekek számára biztosított megegyező tanulási feltételekről" szól, míg a differenciáltságon az eltérő, tanulói sajátosságokra odafigyelő tanulási feltételek biztosítását érti (M. Nádasi 1986). Számunkra a pedagógia folyamatból az eltérő tanulói sajátosságokra irányuló figyelem nagyon releváns. A szociális csoportmunka jelenségei között tartjuk számon az egyetemesség-különbözőséget, amely arról szól, hogy a csoportba került egyének első tapasztalatai közé tartozik annak megélése, hogy egymáshoz viszonyítva mennyire hasonlóak vagy eltérőek. A szociális csoportban meg lehet mutatkozni a többiektől eltérő, vagy azokkal nagyon is megegyező személyként. Itt nem a tekintélyszemélynek - pedagógus - való megfelelésről
