Oldal 43 [43]
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 41
(M. Nádasi 1986). A csoportmunka során 3-6 fő közös munkában old meg fel¬
adatokat. A frontális tanári közlés mellé tehát egy másik tananyag-elsajátítási
módszer is belép a pedagógus módszertani kultúrájába, amelynek nagyon fon¬
tos szerepe van. Ez az oktatásszervezési forma nemcsak arról szól, hogy a pe¬
dagógus színesíti az óra menetét, hanem arról is, hogy más körülményt teremt
a tananyag elsajátításához, amelyben a gyermekek képesek nem a megszokott
módon viselkedni. Nagyon sok reformpedagógiai irányzatban fontos szerep ju¬
tott a csoportmunkának, hiszen Freinet (1982) vagy Petersen (1998) pedagó¬
giai elgondolásában is központi szerepet kapott ez a munkaforma.
Dewey (1976) neveléssel kapcsolatos, közösségiséget feltételező gondolatai
is a csoport fontosságáról szólnak. ,A nevelés lényege a tevékenység állandó
alakítása és újraformálása" mondja Dewey, azaz nevelési elvében arra helyezte
a hangsúlyt, hogy a cél az eredetiség és a függetlenség kialakítása. A nevelést a
társadalom fejlődésének alapjaként fogta fel, amelynek közösségi jellege van,
azaz a társadalom által meghatározott. Ebben a felfogásban a nevelés alkalmaz¬
kodás a társadalomhoz, ingerek és reakciók sorozata, Dewey (1976) szerint az
alábbi formákban:
e , közvetlen ingerlés és reakció,
e utánzás folyamata,
e az ösztönzés folyamata,
e közlés folyamata."
A közösségiségnek az a lényege, hogy az egyén felé közvetített ingerek értékek¬
kel telítettek. Amilyen ingereket közvetítünk a csoportban a tagok felé, ők arra
reagálnak, egymás viselkedéseit érzékelve utánzás is beindulhat. Így a tagok
a csoportban egy tanulási folyamat részesei. Minden csoportban végzett tevé¬
kenységnek van egy társadalmi üzenete a tag felé. A különböző szituációk le¬
játszása, vagy csoportos feladatmegoldás során a csoporttagok választhatnak
megoldási módok, megoldási variációk közül, így az ösztönzési és közlési fo¬
lyamat is megvalósul. A gyakorlatban vagy strukturált játékban felkínálható
ösztönzés nagy szabadságot biztosít a gyermek számára abban, hogy hogyan
értelmez és hogyan választ a felkínált viselkedések közül. A játék vagy a gyakor¬
lat ösztönöz, a gyermek pedig dönt. Ez a döntés az, amely révén a csoportmunka
a társadalomban való elhelyezkedését, szocializációját segítheti.
A csoportmunka használatának képviselői közül Domokosné (1939) Új Isko¬
láját, valamint Nemesné (1937) Családi Iskoláját fontos megemlítenünk, hiszen
itt a csoportmunka kiemelt eszközként szerepelt az oktatási folyamatban. A gyer¬
mekek életközösségeiben kialakuló erők felhasználására hívta fel a figyelmet