Page 43 [43]
OCR
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 41 (M. Nádasi 1986). A csoportmunka során 3-6 fő közös munkában old meg feladatokat. A frontális tanári közlés mellé tehát egy másik tananyag-elsajátítási módszer is belép a pedagógus módszertani kultúrájába, amelynek nagyon fontos szerepe van. Ez az oktatásszervezési forma nemcsak arról szól, hogy a pedagógus színesíti az óra menetét, hanem arról is, hogy más körülményt teremt a tananyag elsajátításához, amelyben a gyermekek képesek nem a megszokott módon viselkedni. Nagyon sok reformpedagógiai irányzatban fontos szerep jutott a csoportmunkának, hiszen Freinet (1982) vagy Petersen (1998) pedagógiai elgondolásában is központi szerepet kapott ez a munkaforma. Dewey (1976) neveléssel kapcsolatos, közösségiséget feltételező gondolatai is a csoport fontosságáról szólnak. ,A nevelés lényege a tevékenység állandó alakítása és újraformálása" mondja Dewey, azaz nevelési elvében arra helyezte a hangsúlyt, hogy a cél az eredetiség és a függetlenség kialakítása. A nevelést a társadalom fejlődésének alapjaként fogta fel, amelynek közösségi jellege van, azaz a társadalom által meghatározott. Ebben a felfogásban a nevelés alkalmazkodás a társadalomhoz, ingerek és reakciók sorozata, Dewey (1976) szerint az alábbi formákban: e , közvetlen ingerlés és reakció, e utánzás folyamata, e az ösztönzés folyamata, e közlés folyamata." A közösségiségnek az a lényege, hogy az egyén felé közvetített ingerek értékekkel telítettek. Amilyen ingereket közvetítünk a csoportban a tagok felé, ők arra reagálnak, egymás viselkedéseit érzékelve utánzás is beindulhat. Így a tagok a csoportban egy tanulási folyamat részesei. Minden csoportban végzett tevékenységnek van egy társadalmi üzenete a tag felé. A különböző szituációk lejátszása, vagy csoportos feladatmegoldás során a csoporttagok választhatnak megoldási módok, megoldási variációk közül, így az ösztönzési és közlési folyamat is megvalósul. A gyakorlatban vagy strukturált játékban felkínálható ösztönzés nagy szabadságot biztosít a gyermek számára abban, hogy hogyan értelmez és hogyan választ a felkínált viselkedések közül. A játék vagy a gyakorlat ösztönöz, a gyermek pedig dönt. Ez a döntés az, amely révén a csoportmunka a társadalomban való elhelyezkedését, szocializációját segítheti. A csoportmunka használatának képviselői közül Domokosné (1939) Új Iskoláját, valamint Nemesné (1937) Családi Iskoláját fontos megemlítenünk, hiszen itt a csoportmunka kiemelt eszközként szerepelt az oktatási folyamatban. A gyermekek életközösségeiben kialakuló erők felhasználására hívta fel a figyelmet
