Page 41 [41]
OCR
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 39 e Altruizmus: megtapasztalása szintén fontos elem. Az önirányultságból a másikra való odafigyelés egységbe kovácsolja a csoportot, amiből a tagok erőt meríthetnek. Megérzik, hogy fontosak egymás számára, és képesek egymást segíteni. e Az elsődleges család mint csoport korrektív megismétlése: a csoport és a család érzelmi megtapasztalása között hasonlóság létrehozása. Ez a jelenség meghatározza a tagok egymáshoz és a vezetőhöz való viszonyát, miközben új adaptációs lehetőséget jelenthet a tagok számára. e Társas készségek kialakítása: szerepek, szituációk kipróbálásával a tag magatartási és kommunikációs módokat, kapcsolati mintákat sajátíthat el. e Interperszonális tanulás: a társas térben elhangzott vélemények, visszajelzések alakíthatják a tagok ismereteit, szemléletét a világról. e Utánzó viselkedés: a csoportvezető és a tagok viselkedése is mintaként szolgálhat a résztvevők számára. e Csoportösszetartás: az összetartozás, a közösséghez tartozás támogatást adhat a tagok számára. e Katarzis: a csoport elfogadó légkörében az érzelmek szabad megjelenése felszabadító erejűvé válhat. Yalom fenti elméletének interpretálását azért is tartottuk fontosnak, mert a szociális csoportmunka irodalmában Toseland és Rivas (1997a) a szociális csoportokban lezajló változások esetében hasonló összetevőkről írnak. Andersen (1990) a változás két útjáról ír az általa definiált visszajelző csoportban. Az első utat úgy említi, mint amely a csoport vezetőjétől indul, illetve az ő attitűdje hozza létre. A tag fenyegetve érzi integritását a csoportban, hiszen a vezető korlátozó, tekintélyelvű magatartással van jelen. A személyiség integritásának megvédése érdekében a személy elzárkózik a kívülről jött utasítástól vagy előírástól. Az elzárkózásnak ebben a folyamatában a személy korlátozza cselekvését. Ezt a korlátozást a külső instruktor (pl. terapeuta) vagy tanár megelégedetten veheti tudomásul, főleg, ha a korlátozás leállítja a deviáns vagy inadekvát magatartást. Andersen az egyén szociális tanulásával kapcsolatban megemlíti azt, hogy , az egyén érzékelése, a tudása és a cselekvése dinamikus hármas egységet alkot" (Andersen 1990). Amennyiben Andersen érzékelés, tudás, cselekvés egységének alakulására vonatkozó gondolatait figyelembe vesszük, láthatjuk ennek a veszélyeit is. Ha
