Seite 34 [34]
32 + AMAGYAR TÄRSADALOMFEJLÖDES HARMADIKUTAS ERTELMEZESEI
társadalmi változás csak e társadalmi csoporton kívülről jövő beavatkozással va¬
lósítható meg.
A Szabó Dezső-i helyzetértékelésnek több folyománya is van. Egyrészt ebből
a helyzetből az következik, hogy a parasztság társadalmi kondicionálására lesz
szükség. Vagyis a koncepcióban - a korszellemnek megfelelöen — a nevelésnek
lesz kitüntetett szerepe. A parasztságban (és ezáltal a térség társadalomfejlődésé¬
ben) benne rejlő potenciál kibontakoztatása csak külső, elsősorban állami beavat¬
kozással lehetséges (Szabó Dezső 2003k; 20030; 1991a; 1991k). A koncepció
etatizmusa jól mutatja a századforduló generációjának azt az alapvető beállítódá¬
sát, hogy már nem hisz a liberalizmus individualizmusában, és a modern állam¬
apparátus bevonásával törekszik a társadalom átformálására. Szabó etatizmusá¬
nak sajátos jegye azonban az, hogy az állami beavatkozásra nem a társadalom
felülről történő megszervezése (vö. Habermas 1993) érdekében gondol, hanem
az állami részvétel a társadalom újjászervezése és a társadalom tengelye köré szer¬
vezett átfogó reform érdekében történik. Szabó hangsúlyozottan nem a társada¬
lom hagyományos és újsütetű elitjének hatalomgyakorlási technikájaként támo¬
gatja az állami beavatkozást, hanem immár a társadalom azon mérnökeként, aki
képes az osztályérdekek partikularizmusán túllépve a társadalom totalitásában
gondolkodni (Szabó Dezső 20039; 1991a).
A , szabadon lebegő társadalom"
— a Szabó Dezső-i értelmezés korlátai
Szabó Dezső generációs élményei és osztályhelyzete olyan sajátos elegyet jelente¬
nek, amelyek egyaránt arra kondicionálják, hogy a társadalom egészének képvi¬
seletére vállalkozzon. Kisnemesi származásának kettős természete is már magában
rejti ezt a társadalmi perspektívát. Egy olyan csoport tagja, amely mint önálló
csoportosulás nyilvánvalóan súlyát vesztette a modern átalakulás következtében.
(Léthelyzetéből fakadóan esetleg az állami hivatalnokréteg szószólója lehetett
volna, és valami idejétmúlt nemzeti politika képviselője, de ez olyan perspektíva,
amely korának generációja számára nem jelentett komolyan vehető alternatívát.)
Másrészt annak a kisnemesi rétegnek a tagja, amely a nemzeti társadalom közé¬
letében évszázadok óta jelen van, és amely önértelmezése szerint mindig a társa¬
dalom egészének képviseletére vállalkozott. Miközben a történeti változás egyre
inkább súlytalanná teszi ezt a csoportot társadalmi vonatkozásban, a politika
gyakorlásában szerzett készsége óhatatlanul felszínre hozza azt a habitust, amely
politikai síkon immár össztársadalmi igényeket fogalmaz meg. Ez a hatás keve¬
redik azzal a generációs élménnyel, amely immár nem osztályérdekekre, hanem
a világegész megragadására és újjáftormálására koncentrál.