Page 20 [20]
OCR
18 + A MAGYAR TÄRSADALOMFEJLÖDES HARMADIKUTAS ERTELMEZESEI (Luhmann 1999a; 2009; Karäcsony 1995: 119-136) az üj helyzetekkel valé szembenézés mellett a múlttal való foglalkozást is magával hozza. Az elmültra valö reflexió és az emlékezet (Nietzsche 1989; Koselleck 2003) a történetiség nézőpontját teremti meg. Ez nemcsak a szaktudomány megjelenését (Ranke és mások), hanem a jelenségek magyarázatára adott történeti vagy genealogikus elemzéseket is megszüli, ahol az értelmezők a jelen felfejtésében a történeti hatásokat és azok determináló következményeit állítják a középpontba. Ennek az alapvető átalakulásnak része az identitások módosulása is. A megváltozott társadalmi környezet új önértelmezéseket hív életre a társadalom makro- és mikroszintjén. Mint utaltam rá, a társadalom makroszinten egyre inkább elszakad a dinasztikus viszonyok kínálta önértelmezésektől, és egyre inkább a nemzeti narratíva vagy a közös osztályhelyzet kínálta keretben írja le önmagát (vö. Joyce 1994). A közösségi önértelmezés ezen szegmense újraformálja az egyének identitásait. Az individuum ekképpen vagy a nemzet, vagy az osztályhelyzet által meghatározott közösség részeként értelmezi és nevezi magát például magyarnak, románnak, németnek vagy a munkásosztály, a polgárság stb. tagjának. A megváltozott identitáskonstrukció sajátos eleme az, hogy az írásbeliség kultúrájának új virtuóza (vö. Luhmann 2005; Bognár 2015), az értelmiség ezekre az identitásokra és egyúttal a társadalmi helyzetre is reflektálva új önértelmezéseket tud kialakítani. Ebben mindenekelőtt az a permanens válság játszik szerepet, amely a korszakban folyamatosan napirenden tartja a társadalom újraszervezésének, új típusú integrálásának kérdését. Ez a sajátos társadalmi helyzet és az értelmiség kevésbé rögzített pozíciója hozza magával azt, hogy e csoport tagjai vetik fel — léthelyzetükből következően — az új értelemadás lehetőségét. Ez magyarázza az , értékek átértékelésének" (Nietzsche) szándékát, és e mentén érthető meg az a profetikus hang és váteszszerep, amely a korszak új átfogó és radikális értelmezéseiben jelen van. Szabó Dezső nézőpontja és annak társadalmi meghatározottsága A XIX. századi társadalmi változás új léthelyzeteket és identitáskonstrukciókat hozó hatása kimutatható a korszak sok más jeles alkotója mellett Szabó Dezső világlátásában is. Korának gyermeke abban az értelemben, hogy a társadalmi viszonyokat ő is válságosnak tekinti (Szabó Dezső 1996). Osztozik abban is a korszellemmel, hogy a krízis megoldására immár neki is csak a modernitás jelentette új értelmezések kínálnak lehetőséget. Magától értetődő az is a számára, hogy nemlehet az új problémákra régi típusú válaszokat adni (Szabó Dezső 2003). A gyors és alapvető változások elérésének vágya hozza magával azt a radikalizmust, amely alapjaiban kívánja újrarendezni a társadalmi viszonyokat, ezzel szemben
