Page 21 [21]
OCR
SZABÓ DEZSŐ SZABADON LEBEGŐ TÁRSADALMA " 19 állva évszázadok korábban kérdésessé nem tett önértelmezésével (Szabó Dezső 1991). , Korszerű? abban a tekintetben is, hogy a történetiség szempontja része a perspektívájának: ő is azok közé tartozik, akik folytatják azt a (nálunk Kemény Zsigmonddal fémjelezhető) hagyományt, amely a társadalmi folyamatokat immár a történeti fejlődés eredményeképpen értelmezi (pl. Szabé Dezsé 2003a: 417-480). Ez vezet ahhoz, hogy Szabó Dezső a nyugati civilizáción túl a magyar társadalomfejlődés jegyeit és az egyes társadalmi csoportoknak e folyamatban betöltött szerepét is górcső alá veszi (Szabó Dezső 1991f; 20031: 752—782). A Szabó Dezső-i perspektívának része közösség és egyén viszonyának a korra jellemző újraértelmezése. A sok útelágazással jellemezhető munkásságának alapvető kérdése annak meghatározása, hogy az individuumot milyen viszony fűzi a kollektivitáshoz. Az egyes alkotói korszakok erre a kérdésre különböző válaszokat adnak, de ezt mindig a társadalom új típusú integrációjának kikerülhetetlen kérdéseként tematizálja. A válaszadás pedig — a korszellemet idéző módon - egzisztenciális kérdésként, sorskérdésként jelenik meg, amely nem csupán a kollektivitás (az emberi közösség, a nemzet, a magyarság) alapvető sorsát, hanem az ehhez kapcsolódó egyént is meghatározza (Szabó Dezső 2003g). Ez a perspektíva pedig e tekintetben már magyarázza is azt a profetikus hangot, amely Szabó egész munkásságának jellemzője lesz. Az új értelemadó pozícióját magától értetődően képviselve, saját megközelítését az egész közösség számára kikerülhetetlen helyzetértelmezésnek és a jövőre vonatkozó útmutatásnak tekinti, e tekintetben is osztozva a korszellem más képviselőivel (Nietzsche, Ady, Tolsztoj stb.). Mindezen hatások azonban a gondolkodás struktúráinak csak tágabb, makroszintjét határozzák meg. Az életmű tudásszociológiai értelmezésekor tekintetbe kell venni a mezzo- és mikroszintű hatásokat is. Előbbinek a nemzedéki tapasztalatokat, utóbbinak a közvetlen társadalmi környezet hatásait tekintem. Itt azokról a nemzedéki élményekről van szó, amelyek a világ megtapasztalásának többé-kevésbé azonos mintázatait közvetítik egy generáció számára. Vagyis egy nemzedék tagjai olyan hasonló léthelyzeteket tapasztalnak meg elsődleges hatásokként, amelyek a formálódó szemléletük alapvető forrásává válnak, mivel ezen impulzusok alapján alakul ki a világ megragadásának mintázata. (, Az első élményekben benne rejlik az a tendencia, hogy természetes világképként rögzüljenek" — ahogy Mannheim [2000: 226] fogalmaz.) Az élmények egy generációban való tipikus rögzülésének a nemzedéki közös társadalmi-történeti élettér ad lehetőséget. Ez eredményezi azt is, hogy az egyén az adott társadalmi-történeti egység sorsában részesedik. Tehát a szellemi hatások megrajzolásában a nemzedéki élményeknek kitüntetett szerepe van. Szabó Dezső a századforduló forrongó ifjúságához tartozik. Annak a nemzedéknek a tagja, amely a millenniumi Magyarország hősi múltba forduló nézőpontjával szemben egyre inkább Nyugat felé tájékozódik, és amelynek
