(Luhmann 1999a; 2009; Karäcsony 1995: 119-136) az üj helyzetekkel valé szem¬
benézés mellett a múlttal való foglalkozást is magával hozza. Az elmültra valö
reflexió és az emlékezet (Nietzsche 1989; Koselleck 2003) a történetiség néző¬
pontját teremti meg. Ez nemcsak a szaktudomány megjelenését (Ranke és mások),
hanem a jelenségek magyarázatára adott történeti vagy genealogikus elemzéseket
is megszüli, ahol az értelmezők a jelen felfejtésében a történeti hatásokat és azok
determináló következményeit állítják a középpontba.
Ennek az alapvető átalakulásnak része az identitások módosulása is. A meg¬
változott társadalmi környezet új önértelmezéseket hív életre a társadalom
makro- és mikroszintjén. Mint utaltam rá, a társadalom makroszinten egyre
inkább elszakad a dinasztikus viszonyok kínálta önértelmezésektől, és egyre in¬
kább a nemzeti narratíva vagy a közös osztályhelyzet kínálta keretben írja le ön¬
magát (vö. Joyce 1994). A közösségi önértelmezés ezen szegmense újraformálja
az egyének identitásait. Az individuum ekképpen vagy a nemzet, vagy az osztály¬
helyzet által meghatározott közösség részeként értelmezi és nevezi magát például
magyarnak, románnak, németnek vagy a munkásosztály, a polgárság stb. tagjá¬
nak. A megváltozott identitáskonstrukció sajátos eleme az, hogy az írásbeliség
kultúrájának új virtuóza (vö. Luhmann 2005; Bognár 2015), az értelmiség ezekre
az identitásokra és egyúttal a társadalmi helyzetre is reflektálva új önértelmezé¬
seket tud kialakítani. Ebben mindenekelőtt az a permanens válság játszik szere¬
pet, amely a korszakban folyamatosan napirenden tartja a társadalom újraszer¬
vezésének, új típusú integrálásának kérdését. Ez a sajátos társadalmi helyzet és az
értelmiség kevésbé rögzített pozíciója hozza magával azt, hogy e csoport tagjai
vetik fel — léthelyzetükből következően — az új értelemadás lehetőségét. Ez ma¬
gyarázza az , értékek átértékelésének" (Nietzsche) szándékát, és e mentén érthető
meg az a profetikus hang és váteszszerep, amely a korszak új átfogó és radikális
értelmezéseiben jelen van.
A XIX. századi társadalmi változás új léthelyzeteket és identitáskonstrukciókat
hozó hatása kimutatható a korszak sok más jeles alkotója mellett Szabó Dezső
világlátásában is. Korának gyermeke abban az értelemben, hogy a társadalmi
viszonyokat ő is válságosnak tekinti (Szabó Dezső 1996). Osztozik abban is
a korszellemmel, hogy a krízis megoldására immár neki is csak a modernitás je¬
lentette új értelmezések kínálnak lehetőséget. Magától értetődő az is a számára,
hogy nemlehet az új problémákra régi típusú válaszokat adni (Szabó Dezső 2003).
A gyors és alapvető változások elérésének vágya hozza magával azt a radikalizmust,
amely alapjaiban kívánja újrarendezni a társadalmi viszonyokat, ezzel szemben