Page 39 [39]
OCR
— de Tacitust is egy 18. század eleji műből vette, Magin János vitairatából, ! amelyre maga is hivatkozik. Az 5. fejezetben megismétli a 2. fejezetben már megfogalmazott nézetét, hogy a Tokaji-hegyről mint első és/vagy legkiválóbb szőlőtermő helyről kapta a nevét az egész borvidék, majd tovább spekulál arról, hogy először Tarcal, majd Zombor vidékére majd" , minden évben" újabb területre telepítettek szőlőt. A 6. fejezetben foglalja össze azt, amit a hegyaljai szőlők államalapítás utáni magyarországi történetéről lehet tudni. Nem meglepő módon a humanista krónikás hagyománynak azt a két, egymást kiegészítő történetíróját veszi elő, akik talán a legnépszerűbbek voltak Matolai korában: Antonio Bonfinit és Istvánffy Miklóst. Az ő Decadeseikből, Magyarországtörténetükből szemezget Hegyaljára vonatkozó eseményeket, a területet ért sorscsapások témájára felfűzve. A hivatkozásai e művekre, illetve az Istvánffytól való idézet pontosak, az egész 6. fejezetben a néhány elírt szó (és a , Dessöfy" név a Derssfy helyett) nagy valószínűséggel a másoló általi elírás. A Rákóczi-szabadságharcig, Kassa 1705-ös Rabutin általi ostromáig ívelnek a példák a régió viszontagságaira. Az 1744-es Ertekezesben mär nem köti Matolait a „törteneti-helyrajzi tagozat” mint keret, így tömörebben, általánosításokkal adja elő a régió történetét: a 4. és 6. fejezetek tartalmát az Értekezés 11. fejezetének második felében találjuk meg (ez is mutatja, hogy a történeti szempont mellékes volt Matolainál). Az idézetek eltűnnek, a hivatkozások egy része maradt meg, és konkrét adatok például ilyen összefoglaló mondatokká változnak: , Hamarosan a tatárok, majd a törökök, majd pedig maguk a magyarok és a németek érkeztek, akik ott háborúzva a szőlőnek is hadat üzentek." Hozzátesz viszont a sorscsapások sorozatához egy új eseményt, a szüretet elpusztító fagyot ,a mi időnkben, 1733-ban." Ha szigorúan nézzük, Matolai jelentős részben kényszerű megoldásokat, pótmegoldásokat alkalmazott, hogy valahogy lefedje a borvidék történetét a rómaiaktól a 18. századig. Az általános, Pannóniára vonatkozó adatokat , sütötte el" Hegyaljára vonatkozóan is; a ,tokaji" elnevezés kialakulásáról írva tulajdonképpen a logikára hagyatkozott; és történetírók műveiből gyűjtött ki Hegyaljára vonatkozó adatokat, amelyek összességében egy olyan ki nem mondott következtetést körvonalaznak, hogy a területet az országos átlagnál is több sorscsapás érte a középkortól a 18. századig. Mindehhez viszonylag könnyen elérhető kora újkori kiadásokat használt. Ám nem lehetünk szigorúak Matolaival, abban a korban nem is lehetett elvárás egy rövid összefoglalás szintjén sem Hegyalja és szőlői történelmének, bármely korszakának a koherens és dokumentumokkal adatolt felvázolása. Azt kell nézni, hogy Matolai (vagy Matolai és Bél) elkezdte a terület történetére vonatkozó adatgyűjtést, és legalábbis érzékeltette a régió viszontagságos történelmét és a szőlőművelés régmúltba nyúló gyökereit. A század végén majd Szirmay Antal lesz az, aki okleveles forrásokra 21 Macın 1723. 37
