Oldal 42 [42]
40 Élettörténeti társadalomkutatás
igazságot mondják el, s nem csak az , igazságról" beszélnek. De, hangsúlyozta
Bertaux, hogyha kellően sok interjút gyűjtenek össze ugyanabból a milióből,
akkor képesek lesznek felfedezni a visszatérő mintákat a kollektív jelensé¬
gekről. Bertaux szerint ez a feltételezés kutatásuk során beigazolódott, amit
monográfiákban s tanulmányokban is közzétettek (Bertaux-Bertaux-Wiame
1995; Bertaux 1981).
A realista kutatók szerint a társadalmi, történelmi körülmény a tudatunkon
kívülis létező, önálló entitás. Bertaux leszögezte, hogy a kvalitatív módszeren
belüllegtöbben a tiszta pozitivizmust már elutasították, ugyanakkor a társadal¬
mi folyamatok, a struktúra ismerete fontos maradt. E szerint az episztemológia
szerint a kutató az emberek tudására kíváncsi, olyan formában, ahogyan azt
az antropológia mindig is tette. Ez az út tudománypolitikai szempontból is
fontos, mert újraértékelte a ,bennszülöttek" tudását a szociológia, a történe¬
lem számára. Mindez a társadalmi igazságosságra tekintettel, vagyis morális
szempontbólis helyes út, mert olyan tudás épült be a társadalomba, ami az illető
egyének élettörténete nélkül figyelmen kívül maradt volna. Ez adja munkájuk
hitelességét, amit egyébként - jegyezte meg Bertaux - Kochuyt is fontosnak
tartott. Ráadásul - folytatta felfogása bemutatását - többen közülük a társa¬
dalmi-történelmi helyzet kritizálásától nem tartózkodnak, így a tudományos
távolságtartás/neutralizálás kritizálásától sem.
A realisták nem az elméletektől tartják távol magukat, dacára annak, hogy
Kochuyt ezt tartja róluk, inkább a totális absztrakciótól, ami el van zárva a ta¬
pasztalattól. A hetvenes években Bertaux - vallja meg egy helyen — Bourdieu és
a marxizmus hatása alatt állt. Ekkor megismerte Lewis Oscar Sanchez gyermekei
című művét, ami arra motiválta, hogy a marxizmus helyett új szemléletmódot
válasszon. Ekkor feladta korábbi kutatói törekvését, az elmélet és survey-ku¬
tatásokból kapott eredmények összhangba hozását, s áttért az élettörténet és
a strukturalista megközelítés kombinálására.
Véleménye szerint a narrativisták a társadalmi-történelmi realitással nem
foglalkoznak, ami viszont fontos Bertaux-nak. Ő maga az elszigetelt életrajzok
feldolgozásán is túllépett, s áttért a családtörténetek gyűjtésére a történeti
kontextus jobb megismerése érdekében (Bertaux-Bertaux-Wiame 1995). A csa¬
ládtörténetek a társadalmi mobilitás tanulmányozásához igen jó empirikus
anyagnak bizonyulnak, szögezte le érvelésében (Bertaux-Bertaux-Wiame 2017).
A realista álláspont képviselése mellett némi önkritikával kitért álláspontja
változásaira is. Mint mondta, korábban nem figyelt az emlékezet/memória
működésével kapcsolatos kérdésekre, vagy arra, hogy az alanyok élettörténe¬
teiket mely életszakaszukban mesélték el. Keveset foglalkozott magával az
interjúszituációval és azzal, hogy mindenki arra törekszik, hogy pozitív képet
adjon önmagáról. Ugyanakkor törekedtek a többféle forrás használatára, ami