Daniel Bertaux válaszából kiderült, hogy Kochuyt rövid tanulmányát a realista
álláspont ellen indított támadásnak tekintette. De ki az ellenség? - tette fel a
költői kérdést Bertaux.
Bertaux előszöris a biográfiában (és a kvalitatív módszer egészében) bekövet¬
kezett narratív fordulat veszélyére hívta fel a figyelmet, amelynek terjedését a
szociológiára nézve igen veszélyesnek tartotta.”* Szerinte a posztmodernizmus
egy neo-idealista fordulatot vett, ami a filozófiából, irodalomból, pszichológi¬
ából a szociológiába, a történelembe és az antropológiába is , átterjedt", annak
ellenére, hogy ez utóbbiak realista orientációt kívánnának meg.
Válaszában többek nevében beszélt, például Paul Ihompsonra, Glen Elderre,
Martin Kohlira hivatkozott. Szerinte akik fontos szerepet játszottak a biográfiai
médszer ,,visszatéritésében”, azok célja nem az individuum beemelése volt a
szociológiába, hanem az egyéni tapasztalatok alapján a társadalmi változások
megértése, ami nagy különbség. Bertaux végig többes számban beszélt, s foly¬
tatta a polarizált érvelést, amelyet a , mi" és az , ők" ellentéteként fogott fel.
Antirealizmusnak nevezte a narrativista fordulatot, amivel több pontban nem
értett egyet. Részben féltette a szociológiát a pszichologizálástól, attól, hogy az
antirealizmus miatt a társadalomtudomány figyelme egyre inkább a pszichoa¬
nalízis felé fog fordulni. Másrészt, a kutatási eredmények általánosítását, ami
szerinte minden realista kutató számára fontos, nem tartotta összeegyeztet¬
hetőnek az egyetlen eset elemzésével. , Egy esettel nem lehet kollektív folyamatot
bemutatni”- ervelt (Bertaux 1996: 130-131). Egyetlen elszigetelt elettörtenet
jö lehet a pszicholögia, a narrativistäk vagy a nyelveszek szämära, de nem a
szociolögiänak. Ehelyett felväzolta a realista älläspont kutatäsmödszertanät.
Eszerint a szociológiában az élettörténeti kutatás feladata egyrészt sok-sok
interjú gyűjtése ugyanabból a társadalmi kategóriából, miliőből. Másrészt a
realisták célja az egyének konkrét tapasztalatainak a felhasználása a szocio¬
lógiában, amelyek társadalmi kontextusba és a történelmi időbe ágyazódnak
be. Harmadrészt Bertaux beszélt az alanyok szerepének az értelmezéséről is.
Leszögezte, hogy a realisták az alanyokat informátornak tekintik, akik be
tudnak számolni az életük eseményein keresztül a társadalmi struktúra és a
környezetük működéséről. A realisták is tudják, hogy az alanyok nem a teljes
22 A tanulmány a 1996 decemberi Newsletterben jelent meg, s mindössze négyoldalas volt.
A válasz nem késlekedett: még ugyanabban a számban olvasható Daniel Bertaux válasza,
akit feltételezhetően a szerkesztők értesítettek a cikk megjelenéséről, s felajánlhatták a
válaszolási lehetőséget, amivel élt a , naiv realista" (Bertaux 1996).
3 A narratív szemléletnek a kvalitatív kutatásban bekövetkezett megerősödését tekintették
, fordulatnak", amelyről részletesebben ír Clive Seale (2003).