Page 34 [34]
32 Élettörténeti társadalomkutatás
PARADIGMÁK MINIMUMA A BIOGRÁFIÁBAN
A biográfiában lezajlott , pozitivizmus/posztpozitivizmus kontra konstrukti¬
vizmus/narrativizmus”-vita sok tanulsägot hozott abiogräfiakutatäs számára,
amelyeket Ross (1997, 2005) foglalt össze. A szerző szerint a paradigmäk sok¬
félesége jótékony hatással volt a biográfia/önéletrajz módszerének tisztulására.
Úgy vélte, a különböző paradigmák megjelenésének nyertese a narratív felfogás
lett, s annak álláspontja elterjedt a szociológusok körében. Elterjedt a biográfiai
módszerrel kutatók körében többek között, hogy téma feldolgozásakor nem
magával a valósággal, hanem szöveggel dolgozunk (Pászka 2007; 2010). Ross
szimbolikus megfogalmazásával élve, véget ért a biográfia naiv korszaka, az
az illúzió, amely szerint az interjúalanyok az objektív igazságot mesélik el s
ezzel a kutatók az objektív valóságot tárják fel. Ugyanakkor védelmébe vette
a Bertaux-féle féltve őrzött , realitás igenis létezik"-elvet, amikor kijelentette,
hogy mindenki számára létezik egy külső valóság, nem csak annak személyes
konstrukciója. Hangsúlyozta, hogy minden önéletrajzíró, minden élettörténe¬
tet mesélő annak tudatában ír és beszél, hogy létezik számára egy külső világ,
amelyet történetein keresztül tud megragadni.
Ross (2005: 170) megfogalmazta a paradigmák közötti minimális komp¬
romisszumot is. Ezek lényegében a pozitivista/posztpozitivista és a konst¬
ruktivista/narrativista álláspontok egymáshoz közelítéséből adódnak. 1. Az
élettörténetet társadalmi-kulturális kontextusba kell lehorgonyozni. 2. A hite¬
lességgel kapcsolatban nem tudjuk biztosan, hogy hiteles-e, amit elmondott az
alanyunk egy kutatásban, vagy sem. Ezért fontos, hogy megvizsgáljuk, kinek a
szempontjából hiteles egy szöveg: a mesélő vagy a hallgató (kutató) szempontjá¬
ból. 3. A hitelességet megerősíti a reflexitás. Különböző szinten szólalhat meg egy
történet, illetve különböző nézőpontok keverednek benne. Minél reflexívebben
reagál egy szerző ezekre a rétegekre, annál hitelesebb lesz a kutatás. 4. Hogy
mi az objektivitás (igazság) egy történetben, azt Ross szerint a referencialitás
szempontjai alapján dönthetjük el. A kutató az állításokat vagy igaznak, vagy
, csak" szimbolikusnak állítja be.
Összességében megállapítható, hogy napjainkban egyszerre több tudomá¬
nyos paradigma él egymás mellett és egymással vetélkedve a társadalomtudo¬
mányokban, így a szociológiában is. Minden paradigma önálló ontológiával,
episztemológiával és módszertannal bír, amelyek különböznek egymástól. Az
egymás mellett létezés következtében a különbségek fontosak ugyan, ugyan¬
akkor láthatóan a paradigmák közeledésének is tanúi vagyunk a kvalitatív
kutatásokban, így a biográfiában is.
esetrekonstrukciót a hazai szociológiában, némi változtatással, a Kovács-Vajda (2002)
szerzőpáros használta elsőként, majd őket követték tanítványaik (Németh 2015).