Oldal 18 [18]
OCR
I. A KUTATÁS ISMERTETÉSE korlátok tiszteletben tartásának kényszerét, az értékvédő gazdálkodást. Ugyanakkor utal az állami tulajdonban lévő, így a nemzeti vagyon részét képező természeti erőforrások nyilvántartásának nehézségére. A természeti erőforrás állapotát bemutató fejezetben a biodiverzitás, a talajok és a vizek veszélyeztetése, állapotának romlása kapcsán is kiemeli a mezőgazdaságot, a mezőgazdasághoz kötődő tevékenységek negatív hatásait. A természeti erőforrások mutatói között sorolja fel az élőhelyekre vonatkozó természeti tőke indexet, a mezőgazdasági területek között az ökológiai gazdálkodású területek nagyságát, a talajfunkciókat, a felszín alatti vízkészletek kihasználtságát. A kulcsindikátorok között található a biológiailag inaktív területekről szóló mutató, amely két területet takar: a beépített területeket, valamint a szántót (KSH SDG, fenntartható fejlődés indikátorai, 3.9. ábra, definíció). Ez a mutató a védendő értékekre vonatkozó tevékenységek megítélésére nem alkalmas, hiszen a talaj beépítési célú leburkolása véglegesen megszünteti a természet nyújtotta ökoszisztéma-szolgáltatásokat, szemben a szántóval, ami jelentős ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt. Az NFFS-re vonatkozó előrehaladási jelentések (NFFS-1 (NFFT 2015); NFFS-2 (NFFT 2017); NFFS-3 (NFFT 2019); NFFS-4 (NFFT 2021); NFFS-5 (NFFT 2023) kivétel nélkül említik a természeti erőforrás állapotának romlását, a mezőgazdasági műveléssel járó tevékenységek negatív hatását a talajra, a vizekre és a biodiverzitásra. Az NFFS megjelenése idején a 2009-től 2014-ig tartó 3. Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP3) volt hatályban. Mivel minden nemzeti környezetvédelmi programnak része a nemzeti természetvédelmi alapterv is, ezért az NKP3 magában foglalta a 3. Nemzeti Természetvédelmi Alaptervet is. Az NKP3 megállapította, hogy a közösségi agrár- és vidékpolitikában bekövetkező reform ellenére alacsony maradt az agrár-környezeti és vidékfejlesztési kifizetés. A mezőgazdaság környezeti hatásai közül kiemelte a növénytermesztést és az állattenyésztést, az állatállomány csökkenése miatt a szervestrágya-felhasználás helyett a műtrágyahasználat növekedését. Kiemelte a növényvédő szerek alkalmazásának növekedését, valamint az agrotechnikák szakszerűségének jelentőségét, amely nélkül a különböző terhelések az országban regionálisan eltérő mértékben ugyan, de diffúz talaj-, illetve vízszennyezést okoznak. Az NKP3 hangsúlyozza, hogy az extenzív, hagyományos gazdálkodási módokat visszaszorító intenzifikáció károsan hatott a természetközeli élőhelyekre, s ebben a támogatási rendszernek is szerepe volt. A negatív hatású tevékenységek között sorolja fel az állattartó telepeken a hígtrágya nem megfelelő kezelését, mely pontforrásként szennyezi a vizeket is. Az NKP3 felhívja a figyelmet a helyi ökológiai adottságok jelentőségére, a mezőgazdaság átalakításában betöltendő szerepére, illetve ennek elmaradására, amelyet elsődlegesen a piaci árak alakulásának, valamint a támogatásoknak, másodlagosan pedig a vidéki lakosság elvándorlásának, illetve a helyi tudás, a hagyományos tájgazdálkodással kapcsolatos ismeretek elvesztésének 16
