Page 144 [144]
OCR
142 " 6. Az A.A. PROGRAMJA lehetnek; mígnem a józanodó eljut oda, miképpen tehet szert a józanságban való olyan stabilitásra, amiből semmilyen körülmény nem billentheti ki. A józanodó alkoholista nem bízhatja magát a körülményekre: jól emlékszik arra, hogy aktív alkoholista időszakában az úgynevezett , körülmények" mindig szolgáltattak okot az ivásra. Az A.A. szerint — mint említettem - ilyenfajta stabilitást, a körülményektől való függetlenséget akár csak megközelíteni is teljesen esélytelen az alkoholista mélyreható változása, lelki fejlődése nélkül. Egyik adatközlőm megkért, hogy vegyem fontolóra: a Tizenkét Lépésben az alkohol szó mindössze egyszer szerepel. A program túlnyomórészt spirituális célok megvalósításáról, a lelki fejlődésről, Isten és ember, illetve ember és ember kapcsolatának helyreállításáról szól. Az A.A.-tagok a Lépéseken való munkát nem egy bizonyos idő alatt elvégezhető és lezárható feladatnak tekintik, hanem folyamatosan dolgoznak rajtuk, s úgy vélik, látszólagos egyszerűségük ellenére akár csak töredékes megvalósításuk is egy egész életre szóló feladatot jelent. Nincs szabott ideje annak, hogy mennyi időt tölt valaki egy-egy Lépéssel. A józanodók gyakran vissza-visszatérnek valamelyik Lépésre, és tovább finomítják azt. Hozzávetőleges idői viszonyítást adhat az az A.A.ban bevett mondás, hogy , öt év józanodás egy jó kezdet". Egyik adatközlőm szerint az első években a józanodók általában a súlyosabb problémákkal, személyiségtorzulásokkal foglalkoznak, s a már perspektivikusabb, , minőségi munka", a spirituális értékek kibontakoztatása ezután — mintegy öt év elteltével, a stabil józanság kialakulása után — kezdődik. Egy másik adatközlőm hasonló, az A.A.-ban elterjedt elképzelést említetett, mely szerint , az első öt év ahhoz kell, hogy megjöjjön a józan ész, a második ahhoz, hogy az ember használni tudja a józan észt, a harmadik pedig ahhoz, hogy hasznosítsa". A Lépéseken való munka sorrendjét illetően különböző állásfoglalásokkal találkoztam: egyesek nem egymás után dolgoznak a Lépéseken, hanem mindig az aktuális élethelyzetüknek megfelelőt veszik elő, míg mások úgy vélik, a Lépések sorrendje nem véletlen, hanem nagyon is tudatos koncepció eredménye, így, legalábbis első megtételükkor, sorrendben, lépésről lépésre ajánlatos dolgozni rajtuk. Eközben nem hagyható természetesen figyelmen kívül, hogy a Lépéseken való munkában minden mindennel összefügg, egyik Lépéssel foglalkozva több másik is érintve lehet. Eklatáns példája ennek az, amit egy A.A.-találkozón hallottam: az Első és a Tizenkettedik Lépésben a program kört alkot, , összeér": azzal, hogy egy józanodó a Tizenkettedik Lepesnek megfelelően igyekszik eljuttatni a józanság üzenetét egy , még szenvedő alkoholistának", miközben saját alkoholizmusáról beszél neki, egyben az Első Lépés beismerését is gyakorolja. A kettő egymást erősíti: a hiteles beismerés növeli az üzenettovábbítás hatékonyságát, a még aktív alkoholista sorstárssal való találkozás pedig erős emlékeztető az üzenettovábbító számára saját alkoholizmusát illetően. Az első három Lépés a legtöbb józanodó szerint egy egységet képez. Egyik adatközlőm , beismerés-felismerés-döntés" hármasának nevezi, míg angol
