OCR
6.2. A TIZENKÉT LÉPÉS " 141 démonizálja az alkoholt, mégis gyakran megszemélyesíti. Egy angol népdalból gyakran kölcsönveszi John Barleycorn — a magyar A.A.-ban ugyan kevésbé ismert — figuráját, aki megjelenik Jack London alkoholizmusát bemutató önéletrajzi regényében is (Williams 2003]. A.A.-meetingeken ugyancsak gyakran hallani a félelmetes, , rafinált ellenfelet" (Alcoholics Anonymous 1994a: 79.) megnevező , alattomos, hatalmas erejű alkohol" szófordulatot. Egyik informátorom egy alkalommal saját világát mint egy határozottan dualisztikus világ képét tárta elém, melyet két nagy ellentétes erő, az Alkohol és a Felsőbb Erő ural -— ez mindazonáltal nem tekinthető az A.A. , hivatalos" nézetének. Az alkohol nem tekinthető általában véve a Felsőbb Erőtől elkülönülő, ellentétes szubsztanciának, mely , objektíve", minden ember számára érvényes nézet lehetne, azonban a felépülő alkoholisták életében egy ilyesfajta kvázidualisztikus vonás valóban jelen lehet. Az A.A.-tagok a bennük zajló folyamatokat gyakran úgy jelenítik meg, mintha két erő harcolna bennük egymással. Ez a dualizmus azonban inkább egyfajta kivetítés, illetve szimbolikus leegyszerűsítés, hiszen az A.A. egyúttal világosan kimondja, hogy nem egyszerűen maga az alkohol okozza a függőséget, hanem a függőség kialakulásában az alkoholista jellemé a főszerep — nem elsősorban az számít, hogy mit fogyaszt valaki, hanem az, hogy ki fogyasztja. Amennyiben azonban valaki úgy tapasztalja, illetve elfogadja, hogy az alkohollal — vagy az alkoholizmusra való hajlamával — mint olyan erővel áll szemben, amelynek legyőzése meghaladja saját erejét, valóban konzekvens elgondolásnak tűnik, hogy a megszabaduláshoz egy másik, hasonlóan hatalmas ellenerő segítségére van szüksége. S ha, mint láttuk, a betegség gyökerét tekintve spirituális természetű, az ellenszernek is spirituális természetűnek kell lennie. Ide kívánkozik még egy megjegyzés: ha a betegség spirituális aspektusának lényege az önközpontúság, következetes elgondolásnak tűnik, hogy nem győzhető le önerőből, így ugyanis továbbra is saját , egójába" maradna bezárva az alkoholista. Más szóval az alkoholista ego nem győzheti le az alkoholista egót. Önközpontúságán csak önmaga meghaladásával juthat túl, melyhez az szükséges, hogy megnyissa magát valami felé, ami több nála. Az aktív alkoholista elveszíti a kontrollt ivása fölött, amire újabb és újabb önerőből történő kontrollálási kísérletekkel reagál. Az A.A. szerint azonban — mint az első három Lépés mutatja — a kontrollvesztettségből csak egy paradox fordulat, a kontroll feladása és átadása révén szabadulhat meg. A spirituális betegségre tehát az A.A. spirituális , gyógyírt" kínál. Természetesen fontos a felépülés testi szintje, az absztinencia is. Az absztinens életvitel tanulása a felépülés elején arról szól, hogyan bírja ki valaki ital nélkül egy napig, az adott 24 órában. Idővel finomodnak a szermentességgel kapcsolatos kérdések, s az válik hangsúlyosabbá, hogy lehet ital nélkül túlélni bizonyos élethelyzeteket, válást, temetést vagy éppen a túláradóan örömteli helyzeteket — melyek a botlás, visszaesés szempontjából éppoly veszélyesek