OCR
72 " 4. AZ ANONIM ALKOHOLISTÁK TÖRTÉNETE és nem alkoholisták alapvető célkitűzéseinek különbségeit, 2) a közöttük dúló ellenérzéseket, 3) az Oxford Csoport vallási elképzeléseit, valamint 4) működésmódját és módszereit, továbbá 5) a „Nagykönyv” megjelentetesevel kapcsolatos nézeteltéréseket és végül 6) a Csoport körüli politikai vitákat érintik (uo. 139, 153-165.; 2010c: 170-174.). 1) Mint fentebb már említettem, az Oxford Csoport és az , alkoholista osztag" között nézeteltérést szült, hogy míg a Csoport a világ megváltásán dolgozott, s ennek érdekében befolyásos embereket kívánt megnyerni, addig az alkoholisták saját sorstársaik megmentésével voltak elfoglalva. A célkitűzés — és egyúttal a társadalmi státusz és a stílus — különbségét jól jellemzi az, ahogy egyik interjúalanyom felidézte az A.A. történetének ezen epizódját: „Az Oxford Csoport tagjai a lelküket akarták megmenteni, az alkoholisták pedig a seggüket Íti. az életüket]." Az alkoholistákkal végzett munka specifikumai ugyanakkor további problémákat szültek, ugyanis hamarosan világossá vált, hogy az Oxford Csoport elképzelései és módszerei számos ponton akadályozzák ezt a fajta szolgálatot. 2) Az alapvető célkitűzések különbségeibe kódolt feszültségeket tovább terhelte egyfajta kölcsönös bizalmatlanság és antipátia is, ami a két csoport szociokulturális hátterének, viselkedés- és beszédmódjának eltéréseiből és természetesen az alkoholizmusnak a Csoporton belül is valamelyest érezhető stigmatizáltságából eredt. Imént idézett adatközlőm utalt arra is, hogy az Oxford Csoport tisztes, magas társadalmi presztízsű tagjait zavarta, hogy az alkoholisták megjelentek szép, tiszta házaikban, dohányoztak, és lehamuzták a szőnyeget. Az Oxford Csoport tagjai sajátos kettős kötésben találhatták magukat, amikor a krisztusi szeretet gyakorlása mélyre süllyedt, alkoholista embertársaik megmentésére sarkallta őket, ugyanakkor az, hogy befogadták őket körükbe, valamelyest csökkentette társadalmi elfogadottságukat, s ezzel hátráltatta célkitűzésüket, hogy , megváltoztassák" a helyi hatalmasságokat. A szélesebb társadalomban eleve meglévő törésvonal elit és lecsúszottak között — tompított formában - a Csoporton belül is leképeződött. A nem alkoholisták közül sokakat zavart a szerintük szalonképtelen alkoholisták jelenléte, míg az alkoholisták a többiek álszent és kirekesztő viselkedését kifogásolták. E feszültségek az első években még jobbára kimondatlanul maradtak, 1939 táján azonban már egyre nyíltabban kifejezést nyertek. Az alkoholisták úgy érezték, hogy , :nem akarnak minketc. Ez volt a legfinomabb kifejezés, amit az Oxford Csoport nem alkoholista tagjainak többségéről mondtak, akik külön gyűléseket tartottak, és nem vegyültek az alkoholistákkal." Állítólag maga Frank Buchman sem , igazán szívelte Oxford Csoportjának eme leghíresebb, hasznos melléktermékét” - mármint az Anonim Alkoholisták Közösségét (Alcoholics Anonymous 2010b: 156.). 3) Bär az Oxford Csoport annyiban nyitott volt, hogy a különbözö kereszteny felekezetek szembenälläsän tüllepett, s ezzel valamennyi kereszteny hivö számára befogadóvá vált, annyiban mégis zárt volt, hogy a keresztény vallás