Page 72 [72]
OCR
70 ®e 4. Az ANONIM ALKOHOLISTÄK TÖRTENETE rádöbbentek, hogy már negyven józanodó tagja van a Közösségnek. Mint Bill írja, ,egy jóindulatú láncreakció indult ki Dr. Bobtól és tőlem - egyik alkoholista a másiknak adja át a jó hírt. Micsoda hatalmas dolog volt ez a felismerés! Végre biztosak voltunk a dologban. Nincs többé vakrepülés." (Alcoholics Anonymous 2010c: 178.) A ‚vakrepül&s” periödusa lenyegeben egyfajta magzati állapothoz hasonlítható, melynek során a józanodók Közössége az Oxford Csoport méhében növekedett, miközben a Csoporttól s vele a keresztény tanításból, William Jamestől és Dr. Silkworthtől tanultakat saját tapasztalataikhoz igazítva fokozatosan kidolgozták az Anonim Alkoholisták programját, , anélkül hogy tudták volna, pontosan mit is csinálnak" (Alcoholics Anonymous 2010b: 94.). 4.4. Az , alkoholista osztag" kiválása az Oxford Csoportból Az Oxford Csoport és alkoholista osztagának viszonya valószínűleg sosem volt teljesen feszültségmentes. Az Oxford Csoport tagjai többnyire jól szituált középosztálybeliekből kerültek ki, s úgy vélték, céljukat, a világ megtérését nem annyira a lecsúszott emberek megsegítése, mint inkább a gazdag, befolyásos emberek megnyerése szolgálja. Az alkoholista osztag a létszámának növekedésével mind New Yorkban, mind Akronban egyre kínosabbá vált az Oxford Csoport számára. Egyes , Oxford Csoport-tagok úgy érezték, hogy az alkoholisták részvétele csökkenti sajat presztizsiiket [...]. Néhany oxfordos még egy előzetes szűrőt is javasolt, hogy csak a társadalmilag legelfogadhatóbb alkoholisták léphessenek be." (Alcoholics Anonymous 2010b: 156.) Miközben Bill, Dr. Bob és társaik megszállottan dolgoztak újabb és újabb alkoholisták kijózanításán, s munkájukat szinte kizárólag ennek szentelték, az Oxford Csoport nem alkoholista tagjai — még ha a Csoport az 1930-as években tanúságtételei révén valóban sok alkoholistán segített is — nehezményezték, túlzott mértékűnek tartották az alkoholistákkal való foglalkozásukat. Maga Buchman is csupán részletkérdésnek tekintette az alkoholisták ügyét. Mint mondta: , Messzemenően támogatom, hogy megváltoztassuk a részegeseket, de egész részeg nemzetek is a gondjainkra vannak bízva." (Uo. 131.) Előfordultak rendzavarások is a piások részéről, így, mint Bill W. írja, , nem csoda, ha barátaim az Oxford Csoportban úgy gondolták, hogy inkább felejtsem el az alkoholistákat" (uo. 132.)]. Növelte a feszültséget, hogy Bill, miután úgy vélte, hogy az alkoholistáknak olyan speciális problémáik vannak, amelyeket egymás között tudnak leginkább megosztani, feleségével, Loisszal közös Clinton utcai otthonában egy, a Kálvária-templomban gyűlésező főcsoporttól elválasztott gyűlést indított alkoholistáknak. Válaszképpen , 1935 év vége táján a Kálvária Misszióban lakó alkoholisták azt az utasítást kapták, hogy ne látogassák a Clinton Street-i gyüleseket” (Alcoholics Anonymous 2010c: 169.).
