Page 72 [72]
70 ®e 4. Az ANONIM ALKOHOLISTÄK TÖRTENETE
rádöbbentek, hogy már negyven józanodó tagja van a Közösségnek. Mint
Bill írja, ,egy jóindulatú láncreakció indult ki Dr. Bobtól és tőlem - egyik
alkoholista a másiknak adja át a jó hírt. Micsoda hatalmas dolog volt ez a
felismerés! Végre biztosak voltunk a dologban. Nincs többé vakrepülés."
(Alcoholics Anonymous 2010c: 178.) A ‚vakrepül&s” periödusa lenyegeben
egyfajta magzati állapothoz hasonlítható, melynek során a józanodók Közös¬
sége az Oxford Csoport méhében növekedett, miközben a Csoporttól s vele a
keresztény tanításból, William Jamestől és Dr. Silkworthtől tanultakat saját
tapasztalataikhoz igazítva fokozatosan kidolgozták az Anonim Alkoholisták
programját, , anélkül hogy tudták volna, pontosan mit is csinálnak" (Alco¬
holics Anonymous 2010b: 94.).
4.4. Az , alkoholista osztag" kiválása az Oxford Csoportból
Az Oxford Csoport és alkoholista osztagának viszonya valószínűleg sosem
volt teljesen feszültségmentes. Az Oxford Csoport tagjai többnyire jól szituált
középosztálybeliekből kerültek ki, s úgy vélték, céljukat, a világ megtérését
nem annyira a lecsúszott emberek megsegítése, mint inkább a gazdag, befo¬
lyásos emberek megnyerése szolgálja. Az alkoholista osztag a létszámának
növekedésével mind New Yorkban, mind Akronban egyre kínosabbá vált az
Oxford Csoport számára. Egyes , Oxford Csoport-tagok úgy érezték, hogy az
alkoholisták részvétele csökkenti sajat presztizsiiket [...]. Néhany oxfordos
még egy előzetes szűrőt is javasolt, hogy csak a társadalmilag legelfogadhatóbb
alkoholisták léphessenek be." (Alcoholics Anonymous 2010b: 156.) Miközben
Bill, Dr. Bob és társaik megszállottan dolgoztak újabb és újabb alkoholisták
kijózanításán, s munkájukat szinte kizárólag ennek szentelték, az Oxford
Csoport nem alkoholista tagjai — még ha a Csoport az 1930-as években ta¬
núságtételei révén valóban sok alkoholistán segített is — nehezményezték,
túlzott mértékűnek tartották az alkoholistákkal való foglalkozásukat. Maga
Buchman is csupán részletkérdésnek tekintette az alkoholisták ügyét. Mint
mondta: , Messzemenően támogatom, hogy megváltoztassuk a részegeseket,
de egész részeg nemzetek is a gondjainkra vannak bízva." (Uo. 131.) Előfor¬
dultak rendzavarások is a piások részéről, így, mint Bill W. írja, , nem csoda,
ha barátaim az Oxford Csoportban úgy gondolták, hogy inkább felejtsem el
az alkoholistákat" (uo. 132.)]. Növelte a feszültséget, hogy Bill, miután úgy
vélte, hogy az alkoholistáknak olyan speciális problémáik vannak, amelyeket
egymás között tudnak leginkább megosztani, feleségével, Loisszal közös
Clinton utcai otthonában egy, a Kálvária-templomban gyűlésező főcsoporttól
elválasztott gyűlést indított alkoholistáknak. Válaszképpen , 1935 év vége
táján a Kálvária Misszióban lakó alkoholisták azt az utasítást kapták, hogy ne
látogassák a Clinton Street-i gyüleseket” (Alcoholics Anonymous 2010c: 169.).