Oldal 69 [69]
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben
történetének nagy pillanatait megörökítő nyolc nagyobb festmény egyikén Árpád-há¬
zi Szent István ajánlja fel országát a Szűznek, egy másikon Piast I. Mieszko lengyel
fejedelem az övét.
A , Hortulus Marianus" két szóval jelzett kiadvány is több szerző műve lehet. Va¬
lószínűbb a bajor lexikográfus jezsuita Michael Pexenfeder (1613—1685) könyve." A
másik jezsuita, a vallon Francois de La Croix (1582—1644) , Hortulus Marianus, sive
praxes variae colendi Beatissimam Virginem Mariam..." című műve a XVII. század első
felében örvendett nyugat-európai népszerűségnek, " nem ismert okokból azonban a
XVIII. század elején Nagyszombatban és Bécsben is kiadták latinul. Feltehető tehát,
hogy a magyar katolikus egyházfők életben tartották a mű népszerűségét a XVII.
század folyamán is.
Lakatos István nem lehetett vehemens vitázó. Ami olvasottságát illeti, az nem ké¬
szítette fel az összecsapásokra. Sámbár Mátyás és Pázmány Péter magyar nyelvű vitáit
már e fejezet első bekezdéseiben jeleztük, vélhetően a magyar anyanyelvűségük okán
voltak meg a csíkkozmási plébánosnak, sok aktualitást Erdély XVII. század végi egy¬
házi életében nem nagyon hordoztak. Aktualitással bírt azonban a ferences Johann
Baptist Reggianus (XVII. század) — Lakatos által egy szóval, „Anticatechetica” jelzett ¬
terjedelmes munkájának, amelyet a lutheránus Konrad Dietrich (1575—1639) Epitome
catechetica. .. című művének hibáiról írt." A giesseni professzor Dietrich Luther kis
katekizmusát magyarázza tanítványainak ebben a művében." A német országokban
— latinul és németül — sokszor megjelent, a Magyar Királyságban Irencsénben (1645,
RMNy 2116), majd Samuel Brewernel Löcsen (1649, RMNy 2266; 1654, RMNy
2530) azért, mert az evangélikus iskolákban tankönyvként használták. Az erdélyi
protestáns körökben is népszerű — és még Inocentiu Micu-Klein (1692-1768) könyvei
között is szereplő?" — munka állításainak ferences kritikája magától értetődően kerül¬
hetett Erdélybe, igaz, sehol máshol nem találjuk példányának említését, mint Lakatos
bibliotékájában. A hitvitákról neki ezek mellett egy kézikönyve volt, a flamand je¬
zsuita Martinus Becanus (1563—1624) Kölnben öt kiadást megélt munkája, amelyben
minden eretnekséggel leszámol (Compendium Manualtis). Ez a könyve az öt könyvben
megírt részletes — 25 kiadást megélt — alapmű (Manuale controversiarum theologicarum
hujus temporis) rövidített változata.
312 Továbbá még két szent közép-európai, így a nyolc nagy történelmi alak közül négy származik Közép-Európából.
383° Hortulus Marianus, symbolicis §. Scripturae plantis mysticis Deiparae elogiis moralibus LI. ..., Dilingae, Johannes
Federle, Johann Caspar Bencard, 1682.
Az elsö latin kiadäs - Douai, Balthasar Bellerus, 1622 — után franciára fordították, és megjelent többször Luxem¬
bourgban, Kölnben stb. latinul és franciául, majd olaszul (Napoli, Francesco Sani, 1642) és spanyolul (Zaragosa,
1660) is olvashatták.
> Anticatechetica, seu errores a Conrado Dieterico in instritutionibus catecheticis, pontificiis affricati..., Lécse, Samuel
Brewer, 1673.
3 Bove 2005.
#47 Monox—NEMETH (Viskoicz)-Varca A., ADATTAR 16/3, 1994, 236.
314
67