Az olvasmánytörténet forrásadottságai, 1670-1826
Fontos hangsúlyozni, hogy a Magyar Királyság és Erdély nagy része másfél évszáza¬
dig az Ottomán Török Birodalom része volt. A XVI. század elejére, az európai ki¬
rályságokkal konform intézményi rendszert lelakták, lerombolták. A XVIII. század
elejétől másfél évszázadig tartott a városok, falvak újjáépítése. Ennek a jelenségnek
szimbóluma, hogy Buda és Pest csak 1825-ben tudott újra a Magyar Királyság fővá¬
rosává válni, vagyis a török kiűzése (1686) után csaknem másfél évszázaddal, azzal az
aktussal, hogy az Országgyűlés Pozsonyból Pestre költözött (1825). Ezzel egy időben
a Habsburg Birodalomba integrálták mindkét országot (Magyar Királyság, Erdély).
Ez egyben a protestáns intézményi rendszer gyarapításának megakadályozása mellett
folyt. Olvasmánytörténeti szempontból ez együtt járt azzal, hogy a nyugati partner¬
intézmények (szerzetesrendek, világi egyházak, protestáns egyházak) folyamatosan
segítették az itteni intézményeket, könyvekkel is. Latin nyelvű könyvekkel, mivel ez
volt a hivatalos nyelv. Latinul azonban a XVIII. században modern eszme már nem
jelent meg. Következésképpen a magyarországi és erdélyi archaikus olvasmányízlés
kialakításához, megerősítéséhez ez a jelenség nagyban hozzajarult.””
229 Monok 2010, 181-217.; Monox 2018a, 7-18.