Oldal 45 [45]
Az olvasmánytörténet forrásadottságai, 1670-1826
nok (1561), " Kolozsvári János, püspök (1562)," Pesti Bornemissza Ferenc, kamarai
jogász (1562). A jegyzékek egy késő középkori, devotio moderna jellegű kegyességi
irodalmat mutatnak, jelentős arányú ókori (főleg latin) szerzők, kortárs humanisták
jelenlétét, s mindegyik jegyzéken megjelennek a protestáns szerzők alapművei (Phi¬
lipp Melanchthon, Martin Luther, Heinrich Bullinger). Ha a XVII. század második
feléből emelünk ki különböző társadalmi rétegekhez tartozók könyvtári katalógusait,
akkor a jelentősebb arisztokrata családok egy része már a naprakész könyvgyűjtést is
megengedte magának, amellett, hogy univerzális látókört célzott meg a gyűjtéssel
(Nádasdy Ferenc," Esterházy Pál""). A velük kortárs olvasott kereskedő, egy orvos
vagy jogász azonban követő olvasottsággal bírt, friss szakirodalom csak akkor volt
nekik, ha éppen külföldi tanulmányúton voltak. Példaként említjük Sigismund Zim¬
mermann eperjesi kereskedőt, akinek 1687-ben 398 könyve volt," Nicolaus Georgius
Kiechelt, a budai jegyzőt, akinek 84 könyvét 1694-ben írták össze," illetve Keppel
Henrik tokaji orvost (1703-ban 99 könyvét jegyezték fel"). Ha azonban a XVIII. és
XIX. század fordulóján élt arisztokrata és egy falusi tanító vagy kisvárosi értelmiségi
olvasmányait próbáljuk a könyvek beszerzésének frissessége szempontjából összevet¬
ni, összehasonlíthatatlan dolgokat vetnénk egybe. Voltak természetesen minden tár¬
sadalmi csoportban kivételek is, ezek azonban nem alkottak számottevő csoportot.
Csak példaképpen emlitem az utöbbiak közül Gyarmathi Sämuel (1751-1830) orvost,
nyelveszt,'®! vagy Körmöczi Jänos (1762-1836) unitärius püspököt.'??” A magyar arisz¬
tokraták eljutottak a könyvgyűjtésnek arra a szintjére, amely a kortárs európai osztá¬
lyos társakéval azonos, akár francia libertinus ritkaságok vásárlásáig is, mint például
a Csáky család." Olyan is volt, akinek gyűjteményét nagy érdeklődéssel követett
aukción adták el halála után: a polyglott diplomatáét, a perzsa Háfiz első magyar
fordítójáét, Reviczky Károly Imréét (1737-1793)."§ De ne feledjük el, hogy az 1798
és 1803 közti időszakban a Magyar Királyság és Erdély nemzeti könyvtárai is létre¬
jöttek, több tízezres állománnyal. Ezeket, az eredetileg magánkönyvtárakat egyes
részeikben lehet tematikus arculattal jellemezni, de mégis univerzális gyűjtőkörűek
voltak," és katalógusaik már a korban megjelenhettek, mint például Széchényi Fe¬
rencé (1754—1820), a mostani magyar nemzeti könyvtár alapítójáé (alapítás: 1802).
173 HerNer-Monok, ADATTAR 11, 1983, 54-55.
174 Varca A.-Monok, ApaTTAR 13/1, 1986, 14-15.
15 VARGA A._Monok, ApaTTAR 13/1, 1986, 15-16.
16 Visxoicz, KKK VIII, 2013.
77 Monok-Zvara 2020.
18 Farkas G. F—Katona—Latzxovits—Varca A., ADATTAR 13/2, 1992, 118-128.
19 FARKAS G. F—Katona—-Latzxovits—Varca A., ADATTAR 13/2, 1992, 140-142.
180 Farkas G. F—Katona-Larzxovirs—Varca A., ApaTTAR 13/2, 1992, 159-163.
181 Könyvei összeírása 1830-ból maradt fenn: M. Nacy 1943.
Körmöczi János és a kortárs... 2014.
183 ECKHARDT 1923. Vö. GRANASZTÓI 2005; GRANASZTÓI 2009.
1 Reviczky, Cafalogus, 1784; Reviczky, Cafalogus, 1794; V6. Tôru EF. 2013.
185 Monok 2005a; VERÓK 2005; VERÓK 2013; Monok 2018.
186 SZÉCHÉNYI Catalogi 1799-1815.; SomMKkur1-MoNnoxk, Litterae fundationis.… 2002.
43