Oldal 45 [45]
OCR
Az olvasmánytörténet forrásadottságai, 1670-1826 nok (1561), " Kolozsvári János, püspök (1562)," Pesti Bornemissza Ferenc, kamarai jogász (1562). A jegyzékek egy késő középkori, devotio moderna jellegű kegyességi irodalmat mutatnak, jelentős arányú ókori (főleg latin) szerzők, kortárs humanisták jelenlétét, s mindegyik jegyzéken megjelennek a protestáns szerzők alapművei (Philipp Melanchthon, Martin Luther, Heinrich Bullinger). Ha a XVII. század második feléből emelünk ki különböző társadalmi rétegekhez tartozók könyvtári katalógusait, akkor a jelentősebb arisztokrata családok egy része már a naprakész könyvgyűjtést is megengedte magának, amellett, hogy univerzális látókört célzott meg a gyűjtéssel (Nádasdy Ferenc," Esterházy Pál""). A velük kortárs olvasott kereskedő, egy orvos vagy jogász azonban követő olvasottsággal bírt, friss szakirodalom csak akkor volt nekik, ha éppen külföldi tanulmányúton voltak. Példaként említjük Sigismund Zimmermann eperjesi kereskedőt, akinek 1687-ben 398 könyve volt," Nicolaus Georgius Kiechelt, a budai jegyzőt, akinek 84 könyvét 1694-ben írták össze," illetve Keppel Henrik tokaji orvost (1703-ban 99 könyvét jegyezték fel"). Ha azonban a XVIII. és XIX. század fordulóján élt arisztokrata és egy falusi tanító vagy kisvárosi értelmiségi olvasmányait próbáljuk a könyvek beszerzésének frissessége szempontjából összevetni, összehasonlíthatatlan dolgokat vetnénk egybe. Voltak természetesen minden társadalmi csoportban kivételek is, ezek azonban nem alkottak számottevő csoportot. Csak példaképpen emlitem az utöbbiak közül Gyarmathi Sämuel (1751-1830) orvost, nyelveszt,'®! vagy Körmöczi Jänos (1762-1836) unitärius püspököt.'??” A magyar arisztokraták eljutottak a könyvgyűjtésnek arra a szintjére, amely a kortárs európai osztályos társakéval azonos, akár francia libertinus ritkaságok vásárlásáig is, mint például a Csáky család." Olyan is volt, akinek gyűjteményét nagy érdeklődéssel követett aukción adták el halála után: a polyglott diplomatáét, a perzsa Háfiz első magyar fordítójáét, Reviczky Károly Imréét (1737-1793)."§ De ne feledjük el, hogy az 1798 és 1803 közti időszakban a Magyar Királyság és Erdély nemzeti könyvtárai is létrejöttek, több tízezres állománnyal. Ezeket, az eredetileg magánkönyvtárakat egyes részeikben lehet tematikus arculattal jellemezni, de mégis univerzális gyűjtőkörűek voltak," és katalógusaik már a korban megjelenhettek, mint például Széchényi Ferencé (1754—1820), a mostani magyar nemzeti könyvtár alapítójáé (alapítás: 1802). 173 HerNer-Monok, ADATTAR 11, 1983, 54-55. 174 Varca A.-Monok, ApaTTAR 13/1, 1986, 14-15. 15 VARGA A._Monok, ApaTTAR 13/1, 1986, 15-16. 16 Visxoicz, KKK VIII, 2013. 77 Monok-Zvara 2020. 18 Farkas G. F—Katona—Latzxovits—Varca A., ADATTAR 13/2, 1992, 118-128. 19 FARKAS G. F—Katona—-Latzxovits—Varca A., ADATTAR 13/2, 1992, 140-142. 180 Farkas G. F—Katona-Larzxovirs—Varca A., ApaTTAR 13/2, 1992, 159-163. 181 Könyvei összeírása 1830-ból maradt fenn: M. Nacy 1943. Körmöczi János és a kortárs... 2014. 183 ECKHARDT 1923. Vö. GRANASZTÓI 2005; GRANASZTÓI 2009. 1 Reviczky, Cafalogus, 1784; Reviczky, Cafalogus, 1794; V6. Tôru EF. 2013. 185 Monok 2005a; VERÓK 2005; VERÓK 2013; Monok 2018. 186 SZÉCHÉNYI Catalogi 1799-1815.; SomMKkur1-MoNnoxk, Litterae fundationis.… 2002. 43
