lendületet az egyes szaktudományok elszakadása a vallási (teológiai és erkölcsi) gon¬
dolkodástól olyan értelemben, hogy az egyes tudományos diszciplínák belső törvé¬
nyeinek leírásában csak a szaktudomány szempontrendszere érvényesült. Lett légyen
ez élő és élettelen természettudományi terület, jog, politika, vagy éppen történelem.
A tudomány szekularizációjának folyamata felgyorsult." További, jogosan feltehe¬
tő kérdés, hogy a XV-XIX. században megalakult akadémiák (academia, accademia,
académie, sodalitas litterarum, société savant, learned society), tudós közösségek vajon egy
meglévő könyvtárhoz igazodva alakítottak ki tudományos profilt, vagy megalakult a
társaság, és a kitűzött céloknak megfelelően alakították a könyvek beszerzését. , A
tyúk, vagy a tojás volt-e előbb?" jellegű kérdésre biztosan nem tudunk választ adni,
ám a válaszadási próbálkozással számos könyvtár történetének megírásához, megis¬
meréséhez járulunk hozzä.'?
,:.. Egy ország csak akkor boldog, ha a belső kultúra a külhonihoz kötődik, s ha
tagjai a jó szándékú idegeneknek a megbecsülésével belső értékeinek nagyobb len¬
dületet ad...” mondja Teleki László (1764—1821). A vágyott Iudós Társaság alapító
okiratának tervezete bevezetőjében tömören és világosan fogalmazza meg életének
vezérelveit. Ismertek más írásai is," amelyek összhangban állnak ezekkel az elvekkel,
de a családi gyakorlata — például fiának, Ieleki Lászlónak (1811-1861) a nevel(tet)
ésében" — is igazolja azt, hogy komolyan vette, saját magára kötelezőnek a vállalt
eszményei szerinti életvezetést. Napjainkban aktuálisabbak gondolatai, mint azt bár¬
melyik politikai bokorharcos hinné, és sokat segítene rajtunk, ha utóbbiak megtanul¬
nának olvasni. Akkor találkozhatnának azzal a gondolattal, hogy milyen fontosak
a viták az országgyűlésen — Teleki László 1810-ben ünnepli, hogy immár ,18 éve"
vannak ilyenek —, de főleg azt, hogy azok, akik ott képviselnek embercsoportokat,
érdekeket, olvasottságban kiválók legyenek, ne pusztán a jogban legyenek járatosak,
tartózkodjanak a bármilyen fontos és igaz szlogenek semmitmondó használatától.
Egy Tudós Társaság létrehozását segítendő írt tervezetének" bevezetőjében mondja,
»liszteltem minden valódi emberi jogot, ugyanakkor meg voltam győződve arról,
hogy ez önmagában egyetlen államot sem képes boldoggá tenni, sokkal inkább ezen
emberi jogoknak a közjog, a magán- és tételes jog általi finomítására kellene töreked¬
ni." A folytatásban igazi európaiként parafrazeál egy ókori szerzőt." ,A régi köz¬
mondásnak megfelelően: , Magna publico debetur reverentia”, vagyis nehéz dolog igazi
parlamenti szónokká válni. Milyen kevés van beléliik!?”.
2026 mäjusäban a Magyar Tudomänyos Akademia Könyvtäränak bicentenäriuma alkalmäval rendezendö nem¬
zetközi konferencia előadóit pontosan ilyen kérdésfeltevéssel kérjük fel.
Így neveléstana. Lásd VADERNA 2022.
FÁBR1 2022 részleteiben is elemezte ezt a folyamatot.
5 TELEKI L. 1810; hasonmása: Mownox, szerk. 7eleki László, 2023.
136 A korabeli neveléstudományi szövegek főleg Juvenalist idézték, , Maxima debetur pueris reverentia” (JUVENALIS,
Szatírák, XIV, 47), a nyilvános beszédekkel kapcsolatosan számos szerző használja a , debetur reverentia" szó¬