Page 20 [20]
A könyvtári rendszer változásai, 1670-1826
Ekkor már a falu értelmiségijei gyakran a közeli kisvárosban élnek, onnan kijárva
intézik az ügyeket. A kisvárosi kultúra művelődésszervező hatása ekkor már határo¬
zottan felértékelődött."
A városi polgárság könyvtárai már sokkal jobban dokumentálhatók, és dokumen¬
táltak is. Általánosságban elmondható, hogy a források oldaláról nézve a szabad ki¬
rályi városok, illetve autonóm városi (és nemzeti) közösségek — ilyenek például az
erdélyi szászok — adminisztratív fegyelme sokkal nagyobb, mint a — többségükben
magyar vagy szlovák lakosságú — mezővárosoké. A források egy jelentős része azon¬
ban a XVIII. század közepi levéltári rendezésekor — jogi bizonyító erejük használati
értékének megszűnése miatt — selejtezésre került. A XVIII. század második felében,
a XIX. század elején pedig a könyv mint ingóság, a többi mobiliumhoz mérten ke¬
vesebb anyagi értékkel bírt, így részletes felsorolásuk gyakrabban marad el, említve
pusztán a könyvek összértékét, illetve — ha hagyatéki összeírásról van szó — az egyes
örökösöknek jutó értékhányadot rögzítik. A kézműves lakosság mindazonáltal csu¬
pán a napi vallásgyakorlat könyveit birtokolta, kalendáriumokat, a kisebb egészség¬
ügyi kérdésekben tanácsot adó ,orvosi könyv"-et (Artzneybuch), csak ritkán kisebb
populáris irodalmi művet vagy esetenként — bár egyre gyakrabban az időben előre
haladva — szakkönyvet.
A városi értelmiség — jogvégzettek, orvosok, patikusok, tanárok, egyháziak, majd
az írók, lapszerkesztők, színészek — azonban a saját művelésénél jelentősebb hatással
bírt a könyvgyűjtési és könyvtári ügyekben. Igaz, sokszor a városban lakó, hivatalt
vállaló nemesekkel karöltve, vagy éppen egy főpap támogatásával hoztak létre úgy¬
nevezett tudós társaságokat, alakítottak ki közösen használt könyvtárakat. Történe¬
ti folyamatokban gondolkodva ezek a társaságok a Magyar Tudományos Akadémia
alapítását célzó törekvések keretébe is illeszthetők. Bárhogy is, könyvtárra minden
ilyen társasági tervezet vagy megalakult közösség gondot viselt." A tudós körök szel¬
lemisége természetes módon különböző volt, de általános jellegzetességük, hogy a
tudományos gondolkodás, a megismerés előzetes korlátozásnélküliségében bíztak,
így azt is mondhatjuk, hogy ezek a körök voltak részben a francia felvilágosodás gon¬
dolatainak első vonalbéli terjesztői is egyben."
A XVIII. század végén megjelenő — gyakran a könyvkötő műhellyel, könyves¬
bolttal azonos helyen működő - olvasókabinetek? egy új könyvtártípust hoztak létre
Ilyen utóbb említett jelenségekkel részletesen foglalkozik CsöRsz RUMEN István vezetésével az Irodalmi nyilvá¬
nosság a polgárosodó Nyugat-Magyarországon (1770-1820) kutatócsoport — lásd STEINMACHER Kornélia riport¬
ját a csoport tagjaival: Egy elfeledett régió, ahol Haydn is muzsikált, Irodalmi Szemle, 2017. 09. 11. : https://
irodalmiszemle.sk/2017/09/egy-elfeledett-irodalmi-regio-ahol-haydn-is-muzsikalt/ (megtekintés: 2024.
október 31.)
“4 LENGYEL R.-TÖsKÉs G., eds., Learned Societies..., 2017.
Egy kivälö pelda erre a Rousseau-val baräti viszonyt äpolö Sauttersheim Ignäc (1738-1767) es az általa is szerve¬
zett pozsonyi tudós kör. Lásd DóBÉK 2020.
Fülöp Géza ezekről összefoglalóan az irodalom- és olvasóközönség-szervezés kapcsán emlékezik meg: FÜLÖP
1978, 30-61., 150-158. Kökay György szerint az első Lesekabinet Pozsonyban, 1781-ben alakult meg: Koxay
2000a; Koxay 2003, 469.
18