Page 37 [37]
II. Gilbert Keith Chesterton - Tevék, amelyek átmennek a tű fokán
A hit, a remény és a szeretet ,,észszerütlen” erényei mellett a keresz¬
ténységet megkülönbözteti a judaizmustól a keresztény , alázat?" elve,
amely nem egyeztethető össze egy hamis missziós tudattal. Erről az
erényről Chesterton nem kíván rossz moralizáló példákat adni, inkább
egy biblikus képben foglalja össze, mi is annak az alázatnak lényege,
hogy az evangéliumi lelkület abban leli legnagyobb örömét, ha énjét
nullára redukálja. A költői kép meglepő módon kozmikus, az egész
teremtést áthatja, és csak ebben az értelemben jellemzi az ember és
az univerzum kapcsolatát is: , Az alázat újítja meg örökkön örökké a
földet és a csillagokat. Nem a kötelesség, hanem az alázatosság az, ami
megóvja a csillagokat attól, hogy helytelen pályára tévedjenek, megvédi
őket a megbocsáthatatlan lustálkodó rezignációtól; az alázatosság¬
nak köszönhető, hogy a legősibb égi szférák frissek és rendíthetetle¬
nek maradnak számunkra. Mindnyájunkat megvert ama történelem
előtti átok, s oly könnyen belefáradunk a csodákba. Ha életünkben
először látnánk a Napot, a legfélelmetesebb és leggyönyörűbb meteo¬
rok egyike volna a szemünkben. Most pedig, hogy századszor látjuk,
Wordsworth förtelmes és istenkáromló kifejezésével élve azt mondjuk
rá, hogy közönséges napvilág. Hajlunk arra, hogy növeljük igényeinket.
Hajlunk arra, hogy akár egy féltucatnyi Napot követeljünk, igényt
tartunk egy kékre, igényt tartunk egy zöldre."
Az angol gondolkodó szerint a kereszténység gigantikus titka az
öröm. Az antik görögség óta ismeretes, hogy a materiális ember ugyan
tud örülni minden kis dolognak, de a nagy dolgok olyan keserűek
számára, mint az óceán. A más vallású ember, illetve a modern ateista
számára , a racionális erények olyan dolgok, mint például az igazsá¬
gosság vagy a mértékletesség — ezeket a keresztény egyház átvette.
A három misztikus erény, amelyet a kereszténység nem átvett, hanem
feltalált: a hit, a remény és a szeretet. Mármost, a keresztény retorika
hatalmas és nevetséges áradatát zúdíthatnánk a három szó köré, én
azonban velük kapcsolatban mindössze két nyilvánvaló tényre szorít¬
kozom. Az egyik nyilvánvaló tény (éles ellentétben a nem keresztény
ember táncot lejtő káprázatával) abban áll, hogy a világi erények, mint
amilyenek az igazság és a mértékletesség, szomorú erények, ellenben
a hit, remény és szeretet misztikus erényei vidám és ujjongó erények.
Chesterton itt nyilvánvalóan a bűnbeesésre és annak következményeire gondol.
35