A Biblia egyetemes missziós üzenetéhez híven a próféta a Menny és a
Föld Mindenható Istenéhez hívja a pogány népet, amely felfoghatatlan
módon kollektíven hallgat erre a különös idegenre: a történet szerint
a héber próféta intésére a pogány niniveiek istenfélelemmel telnek el,
zsákruhába öltöznek, hamut szórnak a fejükre, és elhagyják gonosz
útjaikat. A pünkösdi történést megelőző időszaknak a legsikeresebb
evangelizációja zajlik, anélkül, hogy Jónás megértett volna bármit is
a megtérés és a kegyelem üzenetéből, hogy el tudná fogadni Isten bo¬
csánatát: , És látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő
gonosz útjukról [...], és nem hajtotta végre rajtuk az ítéletet. És igen
rossznak látszék ez Jonas el6tt, és megharaguvék” (Jon 3,10-4,1).
Jónás azonban továbbra is haragosan hevül az igazságosságért,
azért, hogy voltaképpen nincsen , térj meg, vagy...", mert csak az
ítélet igazságos (Jón 3,4): , Még negyven nap, és elpusztul Ninive!"
Jónás úgy ismeri az Urat, hogy Ő tartja a szavát, és a gonoszságot
ítélettel sújtja. De hogy létezhet isteni irgalom is, ráadásul azoknak a
pogányoknak is, akik Izráel esküdt ellenségei, ezt nem érti. A kegyelem
e szélességét, hosszúságát, mélységét és magasságát még Péternek is
nehéz volt megértenie Cornelius házában, és ez ma is értetlenséget és
ellenállást válthat ki mindenkiből. Jónás kétszer lett megleckéztetve
emiatt: egyszer meg kellett térnie a viharos tengeren, és be kellett lát¬
nia, hogy az ember élete és halála egyaránt Isten kezében van, az
Ő akarata nélkül egyiket sem választhatja. Majd pedig az egy nap alatt
elszáradt tök- vagy ricinuscserje nemcsak minden teremtett dolog
efemer voltát tanúsította, de azt is, hogy kegyelem nélküli élet nem
több az egy nap alatt elszáradt kórónál.
Miközben Isten minden mérték felett könyörül, Jónásban egyre
magasabbra tornyosul az indulat. Igazságosságot akar, nem kegyelmet,