Oldal 278 [278]
OCR
276 ] SZABÓ MÁRTON interpretatív szemléletébe és tanulmányozásába pedig a politikatudomány oldaláról átfogóan mutatja fel ezt a kölcsönösséget. Tanúskodnak erről már a könyv fő részei is: Tények, Megismerések, Keretek, Szereplők, Közügyek, Kutatások, Politológiák, amely tématerületek összesen 33 fejezetben kerültek kifejtésre." 5. Amennyiben a politikafilozófia és a politikatudomány viszonyát tagaljuk, akár akarjuk akár nem, beleütközünk a hazai viszonyokba. Eddig is szó volt erről, de inkább általánosságban és pozitív felhangokkal. Ám korántsem ilyen rózsás a helyzet. A magyar politológia főáramát egyrészt ma egy pozitivista-objektivista tudományszemlélet jellemzi, másrészt kivételnek számít benne az elméleti-módszertani önreflexió, a filozófiai szemlélet pedig különösképpen. Úgy vélem, a helyzet természetét akkor értjük jól, ha a problémát történeti összefüggésben vizsgáljuk. Magyarországon ugyanis 1990 után született meg a politikatudomány, vagyis - szoktuk mondani - hazánkban ez a legfiatalabb társadalomtudomány. Előtte is volt persze nyilvános és intézményi gondolkodás, kutatás és tanítás a politikai valóságról, de ez a nyugat-európai politológia ellentudománya próbált lenni. Nem is hívták politológiának, hanem tudományos szocializmusnak, a Szovjetunió által elnyomott néhány más országban pedig tudományos kommunizmusnak. Vagyis tisztán marxista-leninista ideológia volt, amely betagolódott ennek a szemléletnek a jól kiépített rendszerébe, egy hierarchikusan felépülő hármas tagozódásban. Legfelül a dialektikus materializmus volt, amely a marxizmus-lenizmus általános filozófiájának számított. A történelmi materializmus a dialektikus materializmus specifikálása volt a társadalomra, mondhatni ez volt a társadalomfilozófia ezekben az országokban. A materialista jelző túlhangsúlyozása is mutatja, hogy ez a filozófia az idealizmust tekintette legfőbb ellenlábasának, sőt az ellenségének. A materialitás azonban nem a társadalom vagy éppen az ország tényleges valóságára vonatkozott vagy ebből táplálkozott. Színtiszta konstrukció volt, amelynek elemei az ideális (szocialista, kommunista) társadalom elvont tulajdonságait igyekezett összerendezni és cáfolhatatlan valóságként prezentálni. Politikatudománynak - ha ez egyáltalán jó szó itt - a tudomänyos szocializmus számított, ám ennek nem volt köze ahhoz az empirikus fogantatású tudományhoz, amit a nyugat-európai országokban ez a diszciplína jelentett. Kifejezetten és direkt módon ideológia volt. Olyan témákat tárgyalt, mint például az Aa Szabó Márton: Diszkurzív politikatudomány. Osiris, Budapest, 2016.
