Oldal 277 [277]
OCR
Politikafilozófia és politikatudomány | 275 diskurzusmenetes és embermentes valóság veszi körül, hanem egy másik, éppen folyó vagy tárgyilag rögzült diskurzus, ennek valósága. A diszkurzív politikatudomány ezért is , lételméleti demokratizmust" képvisel: a beszéd, a cselekvés és az intézmény azonos ontológiai státussal bírnak, vagyis egyik sem oka a másik kettőnek, hanem egymás határfeltételei és vonatkozási területei, amely többnyire nem kizárják, hanem megtermékenyítik egymást. 6. A konstrukciós valóság másik fontos velejárója a lehetőség elve. A politikai diskurzusokban és vitában a politikai szféra egésze és részei nem szükségszerűen determinált állapotúnak mutatkoznak, hanem a modalitások világának, amelyet a rivalizáló jelentések tárnak fel és a döntések rögzítenek. A politika terét a lehetséges jelentések töltik ki, és idejét a variációk váltakozása alkotja. Ezt már Arisztotelész világosan megfogalmazta, amikor azt írta, hogy a politika arról szól, ami másként is lehetséges, mint ahogy van, mert ami csak egyféleképpen lehet, arról még csak nem is tanácskozunk. Mindez a politikai szféra flexibilis természetét mutatja, azt, hogy a kommunikatív praxisban a szilárdság és az egyértelműség számít kivételes helyzetnek. A lehetőségeknek azonban határai vannak, és hogy mik egyáltalán a lehetőségek, akkor mutatkoznak meg, amikor a cselekvő ember szembesül a lehetőségek határaival. Ám ez nem valamiféle áthághatatlan fal. A határt ugyanis diszkurzíve át lehet lépni, lehet kívülről befelé és belülről kifelé beszélni. A , határon való érvelés" ezért nemcsak a lehetséges és a lehetetlen cselekvéseket próbálja eltalálni, hanem egyben identifikációs diskurzus is: kik vagyunk, milyenek vagyunk, mit akarunk, mit tehetünk, meddig , terjedünk" egyáltalán. Az azonosítás és a kizárás mindig a határok kitűzése és átlépése. Ezért is mondhatjuk, hogy a politika olyan instancia, amely saját magát formálja. De nem puszta képzelgésként és nem is akárhogyan. Hanem akkor, amikor kizár és befogad, amikor kivételként mutatkozik meg, amikor nem a commonban lévő átlagot, hanem a tipikust igyekszik eltalálni. A diszkurzív szemlélet szerint tehát a politika elsősorban és alapvetően egy közösség nyilvános, közös, értelmezett és szabályozott élete és tevékenysége. Ebben a nem túl bonyolult megállapításban, amely láthatóan az alapvető jegyek felsorolása, úgy vélem, benne van minden, amitől politika a politika, s amely felfogás lehetővé teszi azt, hogy a politikatudomány és a politikai filozófia közel kerüljön egymáshoz. Jól látja ezt Kiss Lajos András is, aki monográfiájának ezt a címet adta: Diskurzus és politika. Szabó Márton politikafilozófiai invenciója. " A 2016-ban megjelent könyvem, vagyis a Diszkurzív politikatudomány. Bevezetés a politika 20 Kiss Lajos András: Diskurzus és politika. Szabó Márton politikafilozófiai invenciója. L Harmattan, Budapest, 2015. Ad Marginem sorozat.
