Oldal 117 [117]
A , dialmattól" attudományfilozófiáig | 115
Fehér Mártának az elődjétől, a politikai rendszerváltás idején pozíciójáról le¬
mondott Müller Antaltól búcsúzó nekrológjából való. A nekrológ retrospektíve
tekinti át a Tanszék történetét, és a hetvenes évek elejétől induló felszabadulási
folyamatról számol be. Ennek során , nyitott és politikailag is toleráns légkör¬
ben" a munkatársak megszabadulnak az ,obligät marxizmus-kurzusoktél”, és
mellettük-helyettük az oktatásban és a kutatásban , más filozófiai irányzatok¬
kal” kezdhetnek foglalkozni. Müller, a tanszek „kurzusvälasztekänak” szelesi¬
tesevel, a „termeszet-, technika- es tudomänyfilozöhlai temäk” bövitesevel ügy¬
mond továbbviszi a megkezdett emancipációs folyamat eredményeit.
Esszénk tehát, előre bocsátjuk a végkövetkeztetését, egy sikertörténetről
fog beszámolni. Azt meséli el, hogy a Műegyetem filozófiaoktatásának 1949 és
1990 közötti története voltaképp felszabadulási folyamatként értékelhető: az
ideológiai indoktrináció kizárólagosságától a szakmai professzionalizáció felé
vezető utat jár be. A kezdőponton, a kommunista hatalomátvétellel a filozófia
még a marxizmus-leninizmus részeként kizárólag az ideológiai indoktrináció¬
ban érdekelt: sajátképpen szakmai szempontokat nélkülöző tevékenységében
egyedül a hallgatóság — meg a föntiek szerint az oktatók - eszmei-politikai befo¬
lyásolását tekinti a feladatának. A záróponton, a politikai rendszerváltás évére
már szakmailag magas színvonalú, tudományfilozófiai középpontú kutatás és
korszerű, pluralisztikus oktatási kínálat jellemzi a működését.
Gondolatmentünk a következő rövid egységekre tagolódik. Előbb vázlatos
egyetemtörténeti áttekintést adunk: hogyan alakul meg a Műegyetem, törté¬
nete során milyen átalakulásokon megy keresztül, sorban egymásután hogyan
jönnek létre a karai? Majd összefoglaló kitekintést nyújtunk oktatási kínálatá¬
nak társadalomtudományi összetevőitől: mi jellemezi a legerősebb, közgazda¬
sági oktatását, a képzésében milyen hagyományai vannak a filozófiának? Utána
általában beszélünk a filozófiának a kommunista hatalomátvétellel bekövetke¬
ző intézményes és tartalmi átalakulásáról: a filozófiának politikai legitimációs
ideológiává alakítása milyen következményekkel jár a filozófiai intézményrend¬
szerre nézve, mi jellemzi a marxizmus-leninizmus filozófiájának tartalmi ösz¬
szetevőit? Ezt követően tanszéktörténeti vázlatot rajzolunk: hogyan jön létre
az egységes marxizmus-leninizmus tanszék, hogyan válnak ki belőle az egyes
szaktanszékek, kik a Filozófia tanszék egymást követő vezetői, közülük kik
számítanak a meghatározó alakoknak, milyen fontosabb személyiségek vesz¬
nek részt az oktatásban? Végül, zárásként, összefoglaló áttekintést adunk az
ideológiai indoktrináció kizárólagosságától a szakmai professzionalizáció felé
vezető útról: az egyetemi-kari dokumentumokban milyen nyomai rajzolódnak
ki ennek az emancipációs folyamatnak?