Oldal 147 [147]
OCR
25. A természet önértéke: a szakralitás így próbálunk időről időre egy-egy tájba helyezkedni, elképzelve, hogy mi lehet a láthatón túl. Ez az érzés nem korlátozódik azokra, akiket a kozmopolita gondolkodás a ,hagyományos kultúrák" tagjainak nevez. Rabindranath Tagore legemelkedettebb dalai a Védákban gyökereznek, de nem feltétlenül kötődnek a védikus szertartásokhoz. Felidézik a földöntúlit, anélkül hogy a valláshoz kötődnének. A spiritualitásnak ezt az érzését manapság sokszor nemcsak magányban, de közösségben is megélik — kirándulók, természetjárók, madarászok, hegymászók, kerékpárosok, szörfösök vagy búvárok (Grove-White, 1992). A történész S. Schama (1995) amellett érvel, hogy tévedés lenne azt gondolni, hogy a nyugati kultúrák elszakadtak a Természet világa spirituális vonatkozásaitól vagy a lermészettel kapcsolatos mítoszoktól. Kimutatta, hogy ez a transzcendens tartalom újra meg újra feltűnik a műalkotásokban és az építészetben. A természetet a természetfölöttisége olyan értékkel ruházza fel, amely tőlünk független. Noha a Természet még mindig képes lehet bárhol kiváltani a természetfölötti élményét, a modern korban ez eléggé megritkult. Versengő szükségleteink és igényeink váltották fel annak érzetét, hogy a táj védelme által magunkat védelmezzük. A gazdagabb társadalmak megszentségtelenítő hatásukat képesek más, távolabbi tájakra áthárítani, elfogadhatóbbá téve a maguk számára ezt a versengést, a közgazdaságtudomány pedig egyre inkább támogatta ezt az elfogadást. A közgazdasági érvelés, magyarázat a gazdag országokban egyre inkább a kereskedelmi logika érvényesülésének az elfedése; az alacsony jövedelmű országokban pedig ordítóan értelmetlen beruházásokat hívnak , gazdasági fejlesztésnek". Mindez korántsem szükségszerű. A helyes közgazdasági gondolkodás összefonódik az értékrendünkkel. A biodiverzitásnak nem csupán eszköz-értéke, használati értéke van, hanem önértéke is — sőt tán még erkölcsi értéke is. Mindhárom felfogást csak gazdagítja, ha elismerjük Termeszetbe ägyazottsägunkat. A lIermészet elválasztása a gazdasági gondolkodástól azt jelzi, hogy magunkat is a Természeten kívül állónak tartjuk. Ez a hiba nem a közgazdaságtanból ered, hanem abból, ahogy a gazdaságot működtetjük. 145
