Oldal 147 [147]
25. A természet önértéke: a szakralitás
így próbálunk időről időre egy-egy tájba helyezkedni, elképzelve, hogy
mi lehet a láthatón túl. Ez az érzés nem korlátozódik azokra, akiket a
kozmopolita gondolkodás a ,hagyományos kultúrák" tagjainak nevez.
Rabindranath Tagore legemelkedettebb dalai a Védákban gyökereznek,
de nem feltétlenül kötődnek a védikus szertartásokhoz. Felidézik a föl¬
döntúlit, anélkül hogy a valláshoz kötődnének.
A spiritualitásnak ezt az érzését manapság sokszor nemcsak magány¬
ban, de közösségben is megélik — kirándulók, természetjárók, madará¬
szok, hegymászók, kerékpárosok, szörfösök vagy búvárok (Grove-Whi¬
te, 1992). A történész S. Schama (1995) amellett érvel, hogy tévedés
lenne azt gondolni, hogy a nyugati kultúrák elszakadtak a Természet
világa spirituális vonatkozásaitól vagy a lermészettel kapcsolatos mí¬
toszoktól. Kimutatta, hogy ez a transzcendens tartalom újra meg újra
feltűnik a műalkotásokban és az építészetben. A természetet a termé¬
szetfölöttisége olyan értékkel ruházza fel, amely tőlünk független.
Noha a Természet még mindig képes lehet bárhol kiváltani a termé¬
szetfölötti élményét, a modern korban ez eléggé megritkult. Versengő
szükségleteink és igényeink váltották fel annak érzetét, hogy a táj védel¬
me által magunkat védelmezzük. A gazdagabb társadalmak megszent¬
ségtelenítő hatásukat képesek más, távolabbi tájakra áthárítani, elfogad¬
hatóbbá téve a maguk számára ezt a versengést, a közgazdaságtudomány
pedig egyre inkább támogatta ezt az elfogadást. A közgazdasági érvelés,
magyarázat a gazdag országokban egyre inkább a kereskedelmi logika
érvényesülésének az elfedése; az alacsony jövedelmű országokban pedig
ordítóan értelmetlen beruházásokat hívnak , gazdasági fejlesztésnek".
Mindez korántsem szükségszerű. A helyes közgazdasági gondolko¬
dás összefonódik az értékrendünkkel. A biodiverzitásnak nem csupán
eszköz-értéke, használati értéke van, hanem önértéke is — sőt tán még
erkölcsi értéke is. Mindhárom felfogást csak gazdagítja, ha elismerjük
Termeszetbe ägyazottsägunkat. A lIermészet elválasztása a gazdasági
gondolkodástól azt jelzi, hogy magunkat is a Természeten kívül állónak
tartjuk. Ez a hiba nem a közgazdaságtanból ered, hanem abból, ahogy
a gazdaságot működtetjük.
145