Page 126 [126]
II. RÉSZ. AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ ÚT
A Jelentés a keretrendszert ahhoz is használta, hogy feltárja azokat az
intézményeket, amelyek segíthetnek bennünket a természeti világgal
való jobb együttműködésben (14-20. fejezetek). Mivel a biodiverzitás
földrajzilag változik, a siker különböző lehet az egyik régiótól, ökoszisz¬
témától vagy országtól a másikig. Az I. rész megmutatta, hogy miért.
A különböző környezeti problémák olyan lépéseket is megkövetelnek,
amelyek érzékenyek a helyi társadalmi-ökológiai feltételek számára.
Vannak országok, amelyeket olyan rosszul kormányoznak, hogy az érin¬
tett polgárok elsődleges javaslata az lenne, hogy hagyják a közösségeket,
kezeljék a helyi ökoszisztémáikat az állam beavatkozása nélkül. Más
országokban a jó szándékú kormányzás gyengítette a helyi ismeretek
szerepét az emberek életében. Megint más országokban az állam min¬
den jó szándék ellenére olyan politikát karolt fel, amely máshol esetleg
működött, de ott nem alkalmas. Es, természetesen, a társadalmak kü¬
lönböznek az elgondolásaikban is, hogy mitől gyarapodhat az élet.
A Jelentés foglalkozott a gazdasági fejlődés jelenlegi, közel univerzá¬
lis felfogásával, és megmutatta, hogy az nagyon félrevezető. A Jelentés
felépítette azt a nyelvezetet, amely révén a közgazdaságtan hozzáárulhat
értékeink formálásához, és szolgálhatja, nem pedig irányítja azokat.
Éppen ezért meg sem próbálunk olyan politikatervezeteket készíteni,
amelyek a különböző területeken megfelelhetnek. Ehelyett a követke¬
zőkben megmutatjuk az olvasóknak azokat a lehetőségeket, amelyekkel
az emberiség rendelkezik a szükséges változás eléréséhez.
A változás lehetőségei három tágan meghatározott, egymáshoz kap¬
csolódó átmenet felé mutatnak, amelyek az emberiségtől megkövetelik,
hogy (1) gondoskodjunk arröl, hogy a Természettel szemben tâmasz¬
tott igényeink ne haladják meg annak kínálatát, és hogy növeljük a
Természet kínálatát a jelenlegi szinthez képest; (ii) változtassuk meg
a gazdasági sikert mérő mutatóinkat, hogy segítsenek irányítani ben¬
nünket egy fenntarthatóbb úton; és (iii) alakítsuk át az intézményeinket
és rendszereinket — különösen a pénzügyi és oktatási rendszereinket —,
hogy elősegítsék ezeket a változásokat, és tartsák fönn a jövő generációk
számára (21. ábra). Az intézményeinkben és szokásos viselkedésünkben
szükséges változások nehéz döntéseket vonnak maguk után. A követke¬
zőkben bemutatunk néhány olyan elgondolást, amelyek, remélhetőleg,
hasznosnak bizonyulnak, és amelyekre mások építenek majd.!"?
142 A következőket a Jelentés 21. fejezetéből vettük át.
124