A fogyasztás társadalmi diszkontrátáival kapcsolatos viták kiemel¬
kedő szerepet játszanak a költség-haszon elemzésekben és az éghaj¬
latváltozás gazdaságtanában. A politikai értékelésekben használt
ráták szinte mindig pozitív előjelűek. Miért?
Három indok kínálkozik: (1) a közösségi befektető esetleg kisebb
súlyt tulajdonít a fogyasztás egy marginális egységének a jövőben,
egyszerűen azért, mert az a jövőben lesz; (ii) megvan a kockázata,
hogy az emberiség nem létezik majd a jövőben; és (iii) a közösségi
befektető várakozása szerint a jövőben magasabb lesz a fogyasztás
átlagszintje, vagyis a fogyasztás marginális egységgel történő nö¬
vekedése a jövőben kisebb értékkel bír majd egy jövőbeli személy
számára, mint valaki szämära a jelenben. Az (i) ok rövidlätäsra
utal, a (ii) a kihalás kockázatának diszkontálása és (iii) a generációk
közötti méltánytalanság kompenzálására irányuló vágyat fejezi ki.
Vegyük észre azonban, hogy a (iii) ok szerint ha az a várakozás,
hogy az emberek a jövőben szegényebbek lesznek, akkor a fogyasz¬
tási diszkontráta negatív lehet.
Van egy negyedik, kevésbé kézenfekvő oka annak, hogy a közös¬
ségi befektető kisebb súllyal értékeli a jövő generációk fogyasztása
egy egységét a jelen generáció fogyasztása egy egységénél.
Ellensúlyoznia kell azt az előítéletet, hogy milyen lesz a tőke
termelékenysége, ahogy haladunk a jövőben. Mivel a jól megvá¬
lasztott befektetés pozitív hozammal rendelkezik, az időnek iránya
van a gazdasági érvelésben. A befektetés egy egysége egy egységnél
nagyobb fogyasztást eredményez a jövőben. A Jelenzés (10. fejezet)
rámutat, hogy, hacsak nem ellensúlyozzák az időbeli aszimmetriát,
az (1)—(iii) ok lehet, nem elegendő ahhoz, hogy biztosítsák a jóllét
észszerűen egyenlő megosztását a generációk között.
A fenti gondolatmenet azt mutatja, hogy a fogyasztási diszkont¬
ráták a közösségi befektető etikai értékeinek és a társadalmi-öko¬
lógiai lehetőségek saját értelmezésének a kombinációját tükrözik.
A Jelentés rámutat, hogy a diszkontráta (a ráta idővel változhat),
amelyet a befektető a jövőbeli fogyasztásra kíván alkalmazni, az
a százalék, amennyivel a fogyasztás számviteli ára a kérdéses év
alatt csökken. A közösségi befektető fogyasztási diszkontrátára
vonatkozó döntésének komoly következményei vannak arra nézve,