teszi kockára. A globális éghajlatváltozás növekvő mértékben válik a
biodiverzitás hanyatlásának fő okozójává (Lovejoy és Hannah, 2019).
Ez veszélyezteti az ökoszisztémák funkcionális integritását. A légkör
szén-dioxid-koncentrációjának növekedése várhatóan olyan láncreak¬
ciót indít el, amely radikálisan megváltoztatja a bioszféra működését.
A fenntartó és szabályozó szolgáltatások átlépik azokat a határokat,
amelyek között a gazdasági és élettani rendszereink kialakultak."
A technológiai haladást a gazdasági növekedés mai elgondolásai a
gazdasági növekedés motorjának tekintik. Azonban ez a haladás befek¬
tetést igényel a kutatás-fejlesztésbe. Ezek az elgondolások magukban
hordozzák azt a hiedelmet, hogy még akkor is, ha a GDP-növekedés a
gazdaságokat magasabb és magasabb életszínvonalra hajtja, a techno¬
lógiai előrehaladás csökkenő mennyiségben igényli majd a lermészet
javait és szolgáltatásait. A mögöttes feltételezés az, hogy az emberiség
hosszú távon képes lesz kitörni a bioszférából. Azt képzeljük, hogy a
Természettől különállóak vagyunk. A Jelentés a biodiverzitás gazdaság¬
tanát abból az értelmezésből építi fel, hogy az emberiség a lermészetbe
beágyazott. Be lehet mutatni, hogy ez a nézőpont maga után vonja, hogy
az emberi gazdaság korlátos. A Jelentés (4. és 4. fejezetek) az ökológiai
elvekhez fordul ahhoz az érveléshez, hogy a hatékonyság, amellyel a
bioszféra javait és szolgáltatásait végtermékekké és szolgáltatásokká
alakítjuk, bármennyire is találékonyak vagyunk, végesnek kell bizo¬
nyuljon. Ezt tudomásul kell vennünk, ha vissza kívánjuk fordítani a
hatásegyenlőtlenséget.
Most sürgősen olyan modellekre van szükségünk, amelyek a Jelentés¬
ben (£. fejezet) ismertetett globális gazdasági modellben leírt ökológiai
elveket követik, beleértve a természetitőke-adatokat. Az ilyen modellek
empirikus becslései szükségesek annak a kérdésnek a vizsgálatához,
hogy a most szükséges fogyasztási és befektetési irányváltás kompa¬
tibilis-e a közeljövő globális GDP-növekedésével, és ha igen, mennyi
ideig. Az 5. fejezetben bemutatott bizonyítékok sejtetik, hogy igen kicsi
a valószínűsége a jövőben végtelenségig tartó olyan globális GPD-növe¬
kedés lehetőségének, amit a természeti javak romlását okozó tevékeny¬
ségek generálnak. Amit az is bizonyít, hogy a tudósok által azonosított
(Rockström et al. 2009) kilenc planetáris korlát közül kettő biztonsági
zónáját már elhagytuk, és vészesen közel vagyunk ahhoz, hogy két to¬
vábbi korlát biztonsági zónájából is kilépjünk (1. melléklet). A bioszféra