Page 70 [70]
OCR
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI 7. szövegdoboz Elelmiszer-veszteség és -hulladék A rövid távú makroökonómia tékozlásra késztet: a foglalkoztatottság csökkenésének megakadályozása érdekében ösztönöznek minket a fogyasztásra. Meg kell szüntetni a bioszférát pusztító fogyasztás és a foglalkoztatottság közötti összefüggést, hiszen közismert, hogy ez utóbbi növeli a jóllétet ( Jelenzés, 11. fejezet). Az élelmiszer-veszteség és -hulladék háromféle lábnyoma számszerűsíthető: üvegházhatású gázok (greenhouse gas, GHG) kibocsátása, talajterhelés és vízterhelés. Mindhárom hatással van a biodiverzitásra. A soha el nem fogyasztott élelmiszer előállítása jelentős környezeti terheléssel jár. A kárba vesző és hulladékká váló élelmiszer előállításából származó kibocsátott GHG gázok a teljes kibocsátás 896-át teszik ki, ezzel az élelmiszer-hulladék az Egyesült Államok és Kína után a harmadik legnagyobb szén kibocsátó a világon (Hanson és Mitchell, 2017). Az ellátási láncok mentén képződő élelmiszer-veszteség és -hulladék mennyisége a globális kontextus függvényében változó: a veszteség jelentős a kezelés, tárolás és szállítás során azokban a régiókban, ahol ezeket nehéz megvalósítani. Globális szinten a megtermelt élelmiszer körülbelül egyharmada kárba vész vagy hulladékká válik (FAO, 2019), ami azt jelenti, hogy egy India és Kanada nagyságú földterületet használunk olyan élelmiszer előállítására, amelyet soha nem fogyaszt el senki. A tengeri élelmiszer esetében a halászatot követő veszteség a kisüzemi halászat sajátos problémája. Nagy mennyiségű hal vész kárba a szállítás és tárolás során, különösen ott, ahol nehézkes a hűtőházak áramellátása. A halászat utóveszteségeit a globális halászati és akvakultúra-termelés 1090-ára becsülték 2005-ben (Béné et al. 2007). Ahhoz, hogy környezetvédelmi célokat teljesítsünk az élelmiszer-veszteség és -hulladék csökkentésével, nemcsak azt kell ismernünk, hogy az ellátási láncban hol képződik hulladék, de a különböző pontokon kárba vesző áru lábnyomát és a hulladékcsökkentést célzó beavatkozások költségét is ismernünk kell. A földterületet érintő lábnyom csökkentéséhez például a szakpolitikáknak meg kellene célozniuk az állati eredetű termékekből keletkező hulladék csökkentését, mivel az élelmiszer-veszteségekhez és -hulladékokhoz kapcsolódó földterület-lábnyom 6096-a az állattenyésztésre vezethető vissza. Egyes országok jelentős élelmiszerhulladék-csökkentést értek el. A 2015—2018 közötti időszakban az Egyesült Királyságban 68
