Oldal 56 [56]
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI
Az 5. szövegdobozban bemutatott adatok utalnak ezekre a bizonyta¬
lanságokra, de megmagyarázzák, hogy miért a holocén az a kor, amikor
a Földön megkezdődött a hatodik tömeges kipusztulás.
5. szövegdoboz
Fajok és populációk kihalása
Nagyrészt az emberi tevékenység, a föld- és a tengerhasználat min¬
den fajta változása eredményeként a fajok és a még létező fajokat
alkotó komponens populációk sokkal gyorsabban pusztulnak ki,
mint a múltban. A különböző rendekhez tartozó fajok kipusztu¬
lásának jelenlegi gyorsasága becslések szerint 100—1000-szerese az
elmúlt több tíz millió év átlagos kihalási ütemének (a természetes
fajkihalásra jelenleg elfogadott értékhez képest), ami egymillió fajra
vetítve 0,1-1 faj évente (E/MSY-ként kifejezve), és folyamatosan
novekszik.*4 Abszolút értékben ez azt jelenti, hogy 1000 faj halna
ki 10 millió faj esetén, a jelenlegi kihalási ütem pedig 100 E/MSY.
A bizonytalanságok ellenére ezek az adatok jól érzékeltetik az em¬
beriség jelenlétét a bioszférában. A számok azt is megmutatják,
miért mondják a földtörténetet kutatók és az ökológusok, hogy az
élet kezdetétől számított /azodik nagy fajkihalás tanúi vagyunk."
A viszonylag alaposan megvizsgált csoportokkal (szárazföldi
gerincesekkel és növényekkel) kapcsolatos ismereteinkből kiindulva,
a fajok mintegy 2090-a halhat ki a következő néhány évtizedben, és
lehetséges, hogy kétszer ennyi az évszázad végére. Becslések szerint
nyolcvannégy emlősfaj pusztult ki 1500 óta, és harminckettő 1900
óta (IUCN, 2020; Pimm és Raven, 2019).
Egy közel 30 000 szárazföldi gerinces faj populációinak adataira
vonatkozó kutatás keretében Ceballos, Ehrlich és Raven (2020)
készítettek becslést arról, hogy hányan állnak közel a kihaláshoz.
Az általuk használt kritérium az 1000 egyednél kisebb populáció
volt. Ezzel a mércével 515 faj van a kipusztulás szélén, ami a szerzők
által vizsgált listán szereplő gerincesek 1,790-a. Ha a kihalás ugyan¬
ebben az ütemben folytatódik, a szárazföldi gerincesek populációja
mintegy 40 éven belül megfeleződik. Azonban az ütem valószínű¬
34 Lasd De Vos et al. (2014); Pimm et al. (2014); Ceballos, Ehrlich és Ehrlich (2015).
35 A hatodik kihalást holocén kihalasnak is nevezik, amely a legutolsó jégkorszak
végén, mintegy 11 ezer éve kezdődött, ezt a nagy, szárazföldi emlősállatok kihalása
jelzi. Kolbert (2014) munkája nyújt áttekintést az épp folyamatban lévő tömeges
kihalásról.
54