Oldal 57 [57]
5. A globális gazdaság az antropocénban
síthetően növekszik, számos okból. Először is, növekszik az embe¬
riség által a bioszférára kifejtett nyomás (lásd alább); másodszor,
a kihalás szélén álló fajok eloszlása egybeesik más veszélyeztetett
fajok százaival, amelyeknek az életben maradása bizonytalan az
emberi hatásoknak fokozottan kitett régiókban; és harmadszor, a
fajok közötti szoros ökológiai kölcsönhatások hozzájárulnak más
fajok kipusztulásához, vagyis a kihalás, úgymond, reprodukálja ön¬
magát. Feltételezve, hogy valamennyi kihalás szélén álló faj hasonló
tendenciákat él át, a szerzők úgy becslik, hogy ezeknek a fajoknak
több mint 237 000 populációja tűnt el 1900 óta.
A biogeokémiai jegyek és a fajok kihalásának trendjei összecsengenek
a természeti tőke globális készletének alakulásával. Managi és Kumar
(2018) 1992-2014 között 140 országban követték nyomon a termelt tőke,
a humán tőke és a természeti tőke számviteli értékeit." Munkájukban a
megújuló erőforrásokhoz sorolták az erdei erőforrásokat (faállomány és
egyéb kiválasztott nem fa erőforráscsoport), a halállományt (a készletek
becslése a múltbeli fogások adatain alapult), a mezőgazdasági földte¬
rületeket (szántóföldek és legelők), míg a nem megújuló erőforrások a
fosszilis üzemanyagokra és az ásványok kiválasztott halmazára terjedtek
ki. A kibocsátott üvegházhatású gázok szénmennyiségének társadalmi
költségével (negatív számviteli ár) jelenítették meg a globális éghajlat¬
változásból eredő jövőbeli veszteségeket.
A 9. ábra mutatja a szerzők becslését a tőkejavak három osztályá¬
nak egy főre eső globális számviteli értékéről az 1992—2014 közötti
időszakban. Ebből az derül ki, hogy a termelt tőke egy főre eső értéke
megduplázódott, az egy főre eső humán tőke mintegy 1396-kal nőtt,
azonban a természeti tőke egy főre eső állományának értéke csaknem
4096-kal zsugorodott.
36 A termelt tőke értéke a hivatalos nemzeti számlák összesítéséből származik. Az
adatkorlát azt jelenti, hogy a természeti tőke az ásványi anyagokra, a fosszilis
üzemanyagokra, a mezőgazdasági földekre, az erdőkre mint faanyagforrásokra és a
halállományokra terjedt ki. Az értékelésükhöz a piaci árakat használták. A humán
tőke számviteli értékét olyan módszerekkel határozták meg, amelyeket a közgaz¬
dászok az oktatás és az egészségügy értékelésére dolgoztak ki.
55