Seite 197 [197]
OCR
FÜGGELÉK me LEMONDANI A TETSZESROL. LEVEL PRONTVAI VERANAK A JELENTESESSE VALAS NEHEZSEGEIROL Minden nagy filozófiai szöveg olyan gag, mely magát a nyelvet mutatja fel, a nyelvben-valólétet mint egy hatalmas emlékezethiányt, vagy mint egy gyógyíthatatlan beszédhibát. Giorgio Agamben Kedves Vera! Agambent idézem a mottóban, és arra gondolok, vajon hogyan lehetne átírni a színházra. Minden nagy színházi előadás olyan gag, kezdődhetne a szentencia, de itt máris fennakadok a folytatáson, amely magát az emberi lényt mutatná fel, legyen egyelőre így, ezt viszont ki kell egészítenem valamivel, ezt a test formájú lelket és Lélek formájú testet, talán valami ilyesmi, nézzük tovább, egyre ingoványosabb talajon haladva, a Lélekben-való-létet mint egy hatalmas emlékezethiányt, mehetne tovább a mondat egyik szóról a másikra, mint valami, csak éppen sejtett lépegető köveken egyensúlyozva, és jön máris a záradék szép agambeni diszjunkciója, vagy mint egy gyógyíthatatlan, nos eddig jutottam, itt viszont nehéz, de persze elkerülhetetlen tovább mennem mégis: vajon mire is vonatkozhatna a színházban a gyógyíthatatlan beszédhiba? A kóros valóságérzékelés-deficitre? Az ember tagjaitól, kezétől-lábától-törzsétől-arcától levált és megsemmisült legemberibb gesztusokra? És vajon mit jelent a gyógyíthatatlan: a megváltás hatálya alól magát kivonó? Vajon a Lélek (vagy lélek) szót nem kellene mindenütt a Szellemmel (vagy szellemmel) helyettesítenem, arra utalva, nagyonis távolról, hogy a színházi előadás nem egyéb, mint a Szellem (Lélek) illatozása? Hogy az összelélegzésben , többlet lelket" szívunk magunkba, ugyanúgy, ahogyan a nagy filozófiai szövegek juttatnak el bennünket önnön s 195 +
