megtapasztal."" Vidnyánszky és Visky színházi világában olyan Krisztus-ábrá¬
zolások kerülnek színpadra, amelyekben az abszolút valóságról szóló beszéd a
hiány és beteljesítetlenség fragmentált nyelvén szólal meg. A Halotti pompában
a Borbély-versek vizuális megjelenítése, a versekből és töredékeikből, bírósági
szövegek mozaikjaiból létrehozott drámaszöveg, a törések és újraépülések során
kialakított tér használata, a csonka emberi testek illusztrálása, a színpadképek
váltakoztatása, a történetmesélés hiányosságai sajátos esztétikát teremtenek a
színpadon, amelyet a sebzettség esztétikumának nevezhetnénk. A gyilkosság
kitágított pillanatként való értelmezése, időtlenné tétele az előadást meghatáro¬
zó komponenseket ítérhasználat, dramaturgia, szcenika, szövegkönyv) is töre¬
dezetté, darabossá teszi. A test térbeli kiterjesztése olyan allegorikus mezőbe
helyezheti az előadást, melynek nemcsak a színpad lesz egyedüli fizikai tere,
hanem a befogadó teste is, mint meghatározó mikrozóna. Az így létrejövő jelen¬
tés — Borbély Szilárd megfogalmazásával élve — már , nem a szövegben, hanem
a megváltozott jeleket újraértelmező emberben van"."" Az előadás olyan
színházesztétikai nyom, amelyen keresztül a jelen nem levő jelölt a hiányosnak
és töredékesnek nevezhető szcenikai és dramaturgiai sajátosságok segítségével
előhívhatóvá válik. Az előadást meghatározó metaforarendszer hatására a szín¬
darab lehetővé teszi a befogadó számára, hogy a sebzettség élethelyzetét olyan
szemantikai dimenzióba helyezze, ahol megtalálja annak teljességét. A sebzett¬
ség esztétikájának mozgatórugója, hogy a színre vitt előadásokban a színészek
által átélt energiák érzékelhetővé válhatnak, ezáltal hatást gyakorolhatnak a
jelenlevő nézők testére is.
Ficher-Lichte meglátása szerint a színházban minden esemény hic et nunc
történik, és a nézők is az előadás jelen idejében észlelik a történéseket. A színész
képes uralni a teret, meghatározott technikákkal kikényszeríti a néző figyelmét,
és a megtestesülés folyamataival intenzív jelenlét létrehozására képes. A német
színházteoretikus szerint ilyenkor a jelen intenzív tapasztalatként élhető át, ezt
a jelenlét erős koncepciójának nevezi."" A jelenlét megteremtésére irányuló fo¬
lyamatok során a színész energiát teremt, amivel képes hatást gyakorolni a né¬
zőkre. A befogadó ezáltal a színészt és önmagát is olyan valakiként tapasztalja
meg, , aki folyamatosan valamivé válik, a cirkuláló energiát pedig transzformá¬
ló erőnek érzékeli", ezt a jelenség a jelenlét radikális koncepciója." Peter Brook
egyik kései írásában azt vallja, hogy a színház létrejöttéhez három elemre van
szükség: két személyre, akik között kölcsönös kapcsolat létesül, és egy