Oldal 171 [171]
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI
jelenlevő nézők előtt is megmérettetnek. Silviu Purcárete által rendezett, Visky
dramaturgként való közreműködésével bemutatott Az ember tragédiája szintén
laboratóriumi térbe helyezi az édenkerti és különböző történelmi szituációkban
felmutatott emberi életeket, hiszen a Madách-mű színpadra állítása is az utolsó
ítélettel, a végső számvetéssel állítható párhuzamba.
A Visky-művek rendezői kevés díszlettel dolgoznak, a transzcendencia hiányát,
a korlátozott élethelyzeteket minimális eszközhasználattal, többnyire üres te¬
rekkel hangsúlyozzák. A rendezések párhuzamba állíthatók azzal a Lehmann
által, posztdramatikus színházra vonatkozó megállapítással, hogy a jelek visz¬
szafogottsága a nézők aktivitását segíti, aki a hiányos alapanyagot kénytelen
önmagában produktív módon továbbgondolni."??
A BARAKKDRAMATURGIA IDEJE ÉS CSELEKMÉNYE
A Visky-drämäk ideje a kil&pes, a (hatär)ätlepes liminälis ideje: az elzärtsäg és a
szabadulás közötti idő színpadra írása, a Kirkegaard-féle vallási stádiumba való
átlépés. Az előadások ideje ezért a történelmi időn kívül létező, egyetemes időt
ábrázolja. Visky A szökésben több helyszínre és azokhoz kapcsolódó dátumra utal,
megemlíti Bécs, Budapest, Kolozsvár, Temesvár, Marosvásárhely nevét, Angyal,
Bátyus és Vitéz életkorukat a szabadságvesztés éveivel azonosítják, téglákra húzott
vonalak segítségével tartják számon, hány nap múlva akasztják fel őket, a foglyok
nyilvántartásához szükséges számok pedig: 1849.0813, 1956.1023, 1526.1526,
1918.1918. Kovács utal arra, hogy a szerző időkeverése egyaránt épít a kanonizációra
és a közösségépítésre,"" Tompa megfogalmazásában Visky drámáinak szereplői
és ezek történetei kívül esnek ,,a történeti időn, mégis hivatkoznak, emlékeztetnek
rá, magukban hordozzák a sokféle idők lehetőségét és hasonlóságait"."" Mivel
Visky viszonyításai pontja a Szentírás eseményeinek ideje, a krisztusi események
fényében az idő kitágul, egyetemessé válik, a bezártság ideje ehhez képest kizök¬
kent idő. A valóságos jelen időbe való visszatalálást a szereplők és nézők számára
a vallási stádiumba való átlépés lehetősége hordozza: a szökés, a szabadulás
pillanata. A szereplők felszámolják, megsemmisítik magukat, leválnak a kül¬
világ által létrehozott helyzetről és körülményekről, majd elérik a végtelen rezig¬
náció kirkegaardi állapotát. Vágyaikat befelé fordítják, elfogadják önmagukat, és
belső szabadságuk megteremtésére koncentrálnak, a szenvedés ellenére is
#3 Lehmann: A posztdramatikus szinhaz, 105.
194 Kovács: A közösség a kortárs erdélyi dramaban, 150.
195 Tompa: Angyali részegség.
* 169 "