Oldal 171 [171]
OCR
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI jelenlevő nézők előtt is megmérettetnek. Silviu Purcárete által rendezett, Visky dramaturgként való közreműködésével bemutatott Az ember tragédiája szintén laboratóriumi térbe helyezi az édenkerti és különböző történelmi szituációkban felmutatott emberi életeket, hiszen a Madách-mű színpadra állítása is az utolsó ítélettel, a végső számvetéssel állítható párhuzamba. A Visky-művek rendezői kevés díszlettel dolgoznak, a transzcendencia hiányát, a korlátozott élethelyzeteket minimális eszközhasználattal, többnyire üres terekkel hangsúlyozzák. A rendezések párhuzamba állíthatók azzal a Lehmann által, posztdramatikus színházra vonatkozó megállapítással, hogy a jelek viszszafogottsága a nézők aktivitását segíti, aki a hiányos alapanyagot kénytelen önmagában produktív módon továbbgondolni."?? A BARAKKDRAMATURGIA IDEJE ÉS CSELEKMÉNYE A Visky-drämäk ideje a kil&pes, a (hatär)ätlepes liminälis ideje: az elzärtsäg és a szabadulás közötti idő színpadra írása, a Kirkegaard-féle vallási stádiumba való átlépés. Az előadások ideje ezért a történelmi időn kívül létező, egyetemes időt ábrázolja. Visky A szökésben több helyszínre és azokhoz kapcsolódó dátumra utal, megemlíti Bécs, Budapest, Kolozsvár, Temesvár, Marosvásárhely nevét, Angyal, Bátyus és Vitéz életkorukat a szabadságvesztés éveivel azonosítják, téglákra húzott vonalak segítségével tartják számon, hány nap múlva akasztják fel őket, a foglyok nyilvántartásához szükséges számok pedig: 1849.0813, 1956.1023, 1526.1526, 1918.1918. Kovács utal arra, hogy a szerző időkeverése egyaránt épít a kanonizációra és a közösségépítésre,"" Tompa megfogalmazásában Visky drámáinak szereplői és ezek történetei kívül esnek ,,a történeti időn, mégis hivatkoznak, emlékeztetnek rá, magukban hordozzák a sokféle idők lehetőségét és hasonlóságait"."" Mivel Visky viszonyításai pontja a Szentírás eseményeinek ideje, a krisztusi események fényében az idő kitágul, egyetemessé válik, a bezártság ideje ehhez képest kizökkent idő. A valóságos jelen időbe való visszatalálást a szereplők és nézők számára a vallási stádiumba való átlépés lehetősége hordozza: a szökés, a szabadulás pillanata. A szereplők felszámolják, megsemmisítik magukat, leválnak a külvilág által létrehozott helyzetről és körülményekről, majd elérik a végtelen rezignáció kirkegaardi állapotát. Vágyaikat befelé fordítják, elfogadják önmagukat, és belső szabadságuk megteremtésére koncentrálnak, a szenvedés ellenére is #3 Lehmann: A posztdramatikus szinhaz, 105. 194 Kovács: A közösség a kortárs erdélyi dramaban, 150. 195 Tompa: Angyali részegség. * 169 "
