Oldal 170 [170]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
magatartásformáját kinagyító, steril közeg, laboratóriumi tér, középpontja pedig
a térbe zárt tér: a bebörtönzött vagy börtönként funkcionáló emberi test. A kö¬
rülhatárolt laboratóriumi terek felőrlik a szereplők érintetlenségét, felszámolja a
színészek és nézők testi távolságtartását: a színészek intenzív testi jelenléte, az
általuk átélt energiák, érzékelhetővé válnak minden jelenlevő számára. A külön¬
böző helyszíneket létrehozó színterek — rendezőtől függetlenül — egyszerű, pu¬
ritán környezetet teremtenek, minimális díszlettel. A laboratóriumi térben való
létezés felszámolja a szereplők integritását, emlékeiket felnagyítja, és lépésről
lépésre érvényteleníti számukra a külvilágban zajló eseményeket.
Az emberi életet meghaladó transzcendens tér a dc$jámaszövegekben és a ren¬
dezésekben megjelenő utalásoknak köszönhetően egyre erőteljesebben szürem¬
lik az előadásokba. A szökésben szövegszinten megjelenő feltámadásvágy, az
utolsó ítéletet elővetítő rögtönítélő bíróság és Mária színpadra lépése, valamint
az előadás végén fényben úszó színtér és a fogvatartottak üres helye azt sugallja,
hogy a foglyok valóban elnyerték a vágyott szabadságot.
BÁTYUS: Golyó. Az dukál nekünk, barátom. Eljátssza. Megállni a fal előtt, bátran
visszautasítani a szembekötősdit, és a kivégzők szemébe nézni... Így van megírva a
könyvekben... Nem vagyunk mi lócsiszárok, Angyal! / BÁTYUS: csitítja. Húsvét haj¬
nalán...! Ha ad egy esélyt a feltámadásra, akkor a kivégzésnek legalább legyen köze a
kánonokhoz. Ordítozva veri az ajtót. Követelem, hogy járjanak el a kánonok szerint.
Kereszthalált. Követelem a kereszthalált."?
A színészek és nézők összezártságának eredményeként a befogadók a felmutatott
fogságeseményt sajátjukként élhetik át, valamint felismerhetik azt, hogy a zárt
(fizikai vagy mentális) teret számukra is az Istennel való kapcsolat tudja a sza¬
badság nyitott terévé alakítani. A különféle zárkák helyszínei a szereplők számá¬
ra az Istennel való dialógus és a szcenika utalásai hatására nyitott térré válhat¬
nak, a végtelen szabadság lehetőségét villantja fel a foglyoknak.
A szökés cellatere Patkó rendezésében szintén a szűkösség érzetét kelti: a sze¬
replők alig férnek el a keskeny deszkapallón, kerülgetik egymást, miközben ide-oda
rakosgatják a börtön egyetlen tárgyait, a szalmazsákokat. A színpadra lépő Bíró
Mária a nyitójelenetben Angyal kötél általi halálát szabja ki büntetésként. Angyal
egy rögtönítélő bíróság előtt áll. Az utolsó ítélet szituációja minden Visky-dráma
közös vonása: a laboratóriumi körülmények közé zárt életek nemcsak Isten, de a
is crucial. The performance commences with this joint act of being locked in, and finishes with
an equally communal exit or liberation, the latter being also symbolic of an act of doing justice.”
Komporaly (ed.): Andras Visky’s Barrack Dramaturgy, 36.
42 Visky: A szökés, 18.
s" 168 "