Oldal 145 [145]
OCR
KORTÁRS MISZTÉRIUMJÁTÉKOK félkegyelműben, Miskin herceg szájába adva a szavakat, hogy ezt a képet látva némelyik ember még a hitét is elveszitheti.””? Eva személyiségének fókusza az állandó, felelősségteljes kommunikáció Istennel, a tőle való eltörölhetetlen és mély függés, boldogtalanságát ez az elengendhetetlen istenkapcsolat teszi még fájóbbá. Az egykori színésznő — ahogy a misztériumdrámák az igazság és a jó oldalán harcba szálló hősei — az élet nehezebb oldalát választja, amikor nem válik meg vallásosságától. Éva feszültségét az okozza, hogy érzi, embert ölt, de a gyilkosságot nem tudja összehangolni azzal a szakrális összefüggésrendszerrel, amelyben minden gyengesége és elkövetett bűne ellenére mélyen hisz. Az alkoholista nő az Isten fényében megélt világkép és az elképzelt Isten nélküli élet határvonalán vergődik addig, amíg meg nem tapasztalja a transzcendencia jelenlétét. Bár el akarja veszíteni a hitét, mégis, vagy talán épp ezért, felkeresi az tires sirt. A visitatio sepsulchri, a sírlátogatás számos középkori misztériumjáték centruma, az Alkoholisták központi jelenete is Az üres sír meglátogatása című stáció." Visky ugyanis nem jelenetekre, hanem stäciökra osztja a megirt drämaszöveget, Evänak vegig kell järnia ezeket az ällomäsokat ahhoz, hogy megläthassa az üres sirt. A függőségben élő nő éltének meghatározó eseménye a sír felkeresése, minden esendôségét, botläsät ennek az eseménynek a tükrében lehet (üjra)értelmezni. Éva abban a reményben megy a sírhoz, hogy ott majd felszabadítást kap az elkövetett gyermekgyilkosság nyomasztó terhe alól. A feltámadott Krisztusban saját, meg nem született gyermekének életét is felismeri, megbékél önmagával és az életével, kétségek nélkül marad a hit kötöttségei ellenére megtapasztalt szabadságban. Visky az alkoholmámorhoz menekülő nő szenvedéstörténetét a feltámadás fényébe helyezi. Tompa rendezésében a főszereplő elesései, megbotlásai rendszerint a színpadot elárasztó vízhez köthetőek, a sírbolt helye pedig egy szeméttelep, amely Éva számára üres sírrá, szakrális térré változik (8. kép). A szerző utalásaiból kiderül, hogy Éva identitásából hiányzik a gyermeke története," egészen addig, amíg meg nem tapasztalja a feltámadást: saját szemével látja, hogy a halott gyermek (újra) él. Tompa rendezésében a gyermek a sír megnyílásakor — az embert meghaladó élet szimbólumaként - zenélni kezd, Éva pedig megérti, hogy szenvedései nem voltak hiábavalóak, ezek vezették el őt a hitből fakadó szabadság megtartó állapotába. Erre utal Visky szövegében az a Genéziusz-történet is, amelyet az előadásban megjelenített szentmisén a 123 Sipos: Mint aki látja a hangot, 146. 324 Visky: A szökes, 179-181. 125 Sipos: Mint aki látja a hangot,144. s 143 "
